Bíboros Kalapácscserje

A bíboros kalapácscserje a burgonyafélék népes családjába tartozó fagyérzékeny cserje, mely elsősorban gyönyörű élénkszínű virágaival és hosszú virágzási idejével hívja fel magára a figyelmet. Felfedezése egy francia botanikus, nevezett Henri Galeotti nevéhez fűződik, aki az 1800-as évek közepén Mexikói utazása során talált rá erre az igazán impozáns növényre, mely azóta is gyakori dísze az üvegházaknak és nyári verandáknak. Ez a viszonylag szárazságtűrő, örökzöld növény a többi burgonyaféléhez hasonlatosan minden részében tartalmaz méreganyagokat, erre ügyelnünk kell a gondozása során.
Maga a növény erőteljes növekedésű, kb. 2-3m magas cserje, melynek ívelt ágait pelyhes, sötétzöld lándzsa alakú levelek borítják. Rózsaszín vagy bíborpiros, csöves virágai tömött fürtökben nyílnak a hajtások végén késő tavasztól sokszor egészen a fagyokig. Virágait időnként sötétpiros termések követik.

Napos, félárnyékos védett fekvést, tápdús és mindenképpen jó vízáteresztő képességű talajt igényel. A konténeres példányokat a növekedési időszakban a nyár folyamán bőven kell öntözni, télen viszont csak mérsékelten. Teleltetni világos, 8-10°C hőmérsékletű helyiségben tanácsos. Betegségekkel és kártevőkkel szemben viszonylag ellenálló faj.

Félfás dugványokkal nyáron vagy magról.