Az utóbbi időben megjelenő egynyári különlegességek mellett a muskátli máig őrzi a népszerűségét, ha napos balkonok, ablakládák nyári beültetétéséről van szó. Ez a Dél-Afrikából származó fagyérzékeny évelő minden bizonnyal hosszú és folyamatos virágzásának köszönheti a felé irányuló töretlen érdeklődést, s való igaz, ez a hálás növény egy kis odafigyeléssel egészen az őszi fagyokig díszíti a környezetünket. Nem utolsó szempont az sem, hogy világos, hűvös helyen tartva könnyen átteletethető, így nem kell minden évben új töveket vásárolnunk belőle.

A muskátli (Pelargonium) a gólyaorrfélék családjába tartozó növénynemzetség, melyen belül több csoportot különböztethetünk meg, így többek között a hazánkban is igen népszerű álló- vagy parasztmuskátlikat, a futómuskátlikat és az egyre inkább keresett angol muskátlikat és illatos levelű muskátlikat. A muskátlik többsége alapvetően fény- és melegkedvelő növény, melyek igazi mediterrán hangulatot képesek körénk varázsolni, túlnyomóan élénk színű, dekoratív virágaikkal. Ugyanakkor a bokros termetű, kifejezetten nagyvirágú álló muskátli hazánkban hagyományos parasztkerti virágnak is tekinthető, mely gyakran díszítette a napos ágyásokat épp úgy, mint a falusi házak nyitott verandáit és tornácait annak ellenére, hogy nem őshonos növény nálunk.

Mivel ma már igen sokféle színű és több féle habitusú muskátli közül válogathatunk, mindenki megtalálhatja a számára legkedvesebb fajtát. Míg például az angol muskátli kifejezetten az árnyékosabb, védettebb helyekre ajánlott, a citromillatú muskátlit legfőképp aromás levelének citrusos illatáért és szunyogűző tulajdonságáért érdemes ültetnünk. A futó- vagy borostyánlevelű fajták elsősorban csüngű ágrendszerükről, és az álló muskátliknál valamivel kisebb, légiesebb, nemegyszer cirmos mintázatú virágairól ismerhetők fel. Ez a fajta csüngőkosarakba is ideális választás, mivel a szökőkútszerűen lecsüngő virágok dús virágfüggönyt alkotnak.

Gondozási tanácsok:

▪ Mivel fényigényes növény, az angol muskátlin kívül napi 8-12 órás napsütésre van szükségük. Bár kedvelik a meleg helyeket, és vízigényük sem kifejezetten sok, a tikkasztó meleg napok után bőséges öntözésre van szükségük. Esős, hűvös időben azonban locsolásukat mérsékeljük, mert a pangó vizet rosszul tűrik. Az öntözésüknél ügyeljünk rá, hogy a leveleikre lehetőleg ne kerüljön víz.
▪ Tavasszal az átteleltetett muskátlikat is érdemes új földbe ültetni, ha lehet speciális muskátliföldbe, amely jobban megőrzi a nedvességet, és megfelelő tápanyagokkal látja el a növényt. Az újonnan vásárolt töveket a vásárlás után egy hónappal már érdemes hetente, kéthetente tápanyagutánpótlással ellátni földbe helyezhető táprudacska vagy folyékony tápoldat segítségével.
▪ Fontos, hogy a növényről folyamatosan távolítsuk el az elhervadt virágokat, így ösztönözve a folyamatos virágzásra. Ugyanakkor a megsárgult foltos, esetleg összepöndörödött leveleket is mihamarabb távolítsuk el, mert ezek gombás fertőzés, vagy a megtelepedett atkák jelenlétét jelzik. Ebben az utóbbi esetben érdemes növényvédő permettel is megerősítenünk a védelmet, és időben feltartóztatni a növényen megjelenő kártevők elszaporodását.
▪ A fagyok beköszöntével vigyük a növényt világos, hűvös helyre és ott teleltessük át minimális öntözés mellett.
▪ A növény otthoni szaporítása nyáron fejdugványozással történhet. A 7-10 cm-es szárrészről az alsó leveleket le kell vágni és a 2-3 levélkével rendelkező dugványokat kisebb cserép szélébe kell tűzdelni. A földet nyirkosan tartva, a cserepet félárnyékba helyezve a dugványok idővel meggyökeresednek, és új leveleket fejlesztenek.

Kompozíciók musktálival:

Ez a nagy általánosságban élénk színvilágú növény sokakat visszatart attól, hogy igazán kreatív kombinációkkal éljenek a kompozíciókban, s ettől kissé sablonossá, unalmassá válhat a róla kialakult képünk. Bár általában egyszínű kiültetéseket láthatunk, legyen szó akár futómuskátli zuhatagról vagy a verandákon körbefutó álló muskátlik sokaságáról, érdemes néha a színekkel is játszani, vagy más balkonnövényekkel kombinálni ezt a hálás növényt. Az álló habitusú fajtákat jó, ha csüngő habitusú növényekkel párosítjuk, mert így változatosabb, levegősebb lesz az összkép. Az angol muskátlik mellett például nagyon jól mutatnak a tűző napot ugyancsak kerülő törpe lobéliák (Lobelia erinus), de ültethetünk közéjük kerti verbénát (Verbena x hybrida) is. Az álló muskátlik legszebb társai a csüngő petúniák (Petunia sp.) vagy a mézvirágok (Lobularia maritima) lehetnek, de akár sétányrózsát (Lantana sp.), vagy ezüstösen csillogó szalmagyopárokkal (Helichrysum sp.) is változatosabbá tehetjük az összeállítást. A kifejezetten élénk színek mellett pedig időnként megpróbálkozhatunk a kifejezetten pasztell árnyalatokkal, vagy a ritkán kapható hófehérrel is.