Ez az amerikai kontinensen, pontosabban Közép- és Dél-Amerikában őshonos gumós évelő ma már a szinte az egész világon elterjedt és igen népszerű, amihez bizonyára hozzájárul virágainak páratlan szín- és formagazdagsága, ahogyan az is, hogy ez a fagyérzékeny dísznövény igazán sokrétűen használható fel a kertekben. A magasabb változatok hosszú szárú virágai vágott virágként is jól mutatnak, a belőlük kötött csokrok pedig ősszel igazán egyedi hangulatot kölcsönöznek a lakás bármely zugának. Bár kétségtelen, hogy nevelésénél többlet feladatot jelent a gumók felszedése, és téli tárolása, azonban a virágok szépsége és vitalitása minden bizonnyal kárpótolnak bennünket ezért a kisebb "kellemetlenségért".

A dália kedveli a napos és meleg termőhelyeket, ezért érdemes a kert egy ilyen adottságokkal rendelkező, fák vagy kerítések által le nem árnyékolt, lehetőleg szélvédett részébe ültetni. A már nyáron virágzó törpe fajták, melyek folyamatosan hozzák a virágokat, nagyon jól mutatnak szegélyként, csoportosan egynyári vegyes ágyások díszeként, ugyanakkor nagyobb konténerbe is ültethetjük őket.

A magasabb, ősszel virágzó fajtákból már akár 1-2 tő is impozáns látványt nyújthat, hisz a virágok átmérője akár a 13-15 cm-t is elérheti. A kifejezetten magas, akár 1-1,2 m magasra megnövő változatokat érdemes kikaróznunk, annál is inkább, mivel a növény bokrosodó habitusa, dús levélzete idővel jobbára eltakarja a szár mellé leszúrt támasztékot.

Ezek a különleges szépségek, melyek a kéken kívül minden színben megtalálhatók, nem igényelnek túl sok gondoskodást, de arra ügyeljünk, hogy az ép gumókat csak májusban, az éjszakai fagyok elmúltával ültessük ki szabadföldbe, és ne helyezzük túl mélyre őket. Vigyázzunk rá, hogy a rügyek ne kerüljenek semmiképp sem 2-4 cm-rel mélyebbre, mint a talaj szintje. Jó, ha tápdús, kevéssé kötött, jó vízáteresztő képességű talajba ültetjük, és a hagyunk elegendő helyet a tövek későbbi bokrosodásához is. A dália ideális fejlődéséhez fontos a rendszeres öntözés is, különösen a szárazabb időszakokban, de a túlöntözést mindenképpen kerülnünk kell.

Forma és szín tekintetében óriási a választék, így bátran válogathatunk a pompon-, kaktusz-, szellőrózsa-, esetleg a tündérrózsa formájúak közül épp úgy, mint a középzöld vagy éppen a bíboros, bronzos levélzettel rendelkező változatok tárházából. A dália kiválasztása mindenképpen személyes ízlés kérdése, hisz vannak, akik szeretik a kifejezetten élénk színű, feltűnő fajtákat, míg másokat jobban vonzzanak a diszkrétebb formák és pasztell árnyalatok.

A nyári és őszi virágpompa után a fagyok közeledtével a gyökérgumókat lehetőleg ásóvillával ki kell emelni a földből, és a szárukat vissza kell vágni 5-10 centiméteresre. Ha az esős idő miatt a dália gyökérgumói sárosak, nedvesek, szárítsuk fagymentes szellős helyen legalább egy napon át, mielőtt száraz homokba vagy tőzegbe ágyaznánk. Az így elhelyezett gumókat a következő tavaszig száraz, hűvös helyen, úgy 5-8 fokos hőmérsékleten teleltethetjük át, a jövőbeni virágzás reményében.