A függőleges felületeket meghódító növények hangulatos színfoltot képeznek minden kertben, legyen az egy rózsáktól roskadozó lugas, vagy akár egy borostyánnal sűrűn benőtt kerítés. Úgy tűnik nincs előttük akadály, s némelyek akár már egy szezon alatt is képesek megváltoztatni a kert képét azzal, hogy felfutva egy öreg fára vagy fészerre élénk színű virágokkal és a leveleik jótékony zöldjével takarják el a régi kopott felületeket. Legyenek akár városi környezetben vagy falusi kertben, van abban valami elbűvölő, ahogy a virágok kinyílásával egyik napról a másikra élet és színeket varázsolnak olyan magasságokba, ahol máskor jobbára csak egyhangú felületeket vagy csupasz falakat látunk. A sűrű zöld lombfelületek pedig a védettség és a bensőségesség érzetét keltik bennünk, akár egy kerítést, akár egy teraszt ölelnek körül, gátat szabva ezzel a kíváncsiskodó pillantásoknak. A kúszónövények változatos palettájában vannak egynyári lágyszárúak épp úgy, mint cserjék is, s különböző módszerekkel érik el a céljukat, vagyis azt, hogy minél magasabbra a nap felé törjenek.
Bár közös bennük, hogy mindegyiküknek valamilyen támasztékra van szüksége ahhoz, hogy felkapaszkodjék, amíg azonban némelyiket emberi kéz segítségével rögzítenünk kell, addig más növények speciális kapaszkodó szervekkel rendelkeznek, és így rögzítik magukat a különböző felületekhez. Míg a télen is smaragd zöld levelű borostyán járulékos léggyökerek, a tapadó vadszőlő speciális tapadókorongok segítségével hódítja meg az üres felületeket, más növények viszont, mint pl. a lilaakác, vagy a hajnalkák szárukkal csavarodva kapaszkodnak fel a megfelelő támaszokon.
A kúszórózsákat falakhoz szerelt rácsra, lugasra vagy rózsaívekre érdemes rögzíteni és felfuttatni, ahogyan a klematisz is igényli a támogatást pl. kifeszített vékony huzalok formájában ahhoz, hogy kacsaival felkapaszkodjon a meghódítandó felületre. Ezek a feltűnő, és sok esetben illatos virágokkal büszkélkedő kúszócserjék főleg a napos helyeket élénkíthetik fel a nyári időszakban, a nélkül azonban, hogy sok helyet foglalnának el a talajból.
A kúszónövények természetesen abban is különböznek egymástól, hogy egyeseket kifejezetten dekoratív leveleikért, őszi lombszíneződésükért, másokat viszont éppen színes virágaikért vagy árnyékoló lombjáért ültetjük. A rózsa örök kedvenc marad, de mellette a trombitafolyondár vagy a lilaakác is igen kedvelt és keresett növények, ahogyan az édes illatú örökzöld japán lonc is. Kisebb balkonra árnyékolónak vagy falak színesítésére alkalmasabbak az egynyári kúszónövények, melyek magját tavasszal nagyobb cserépbe védett fekvésbe elvetve, nyárra már virágos falakban gyönyörködhetünk, ha megfelelőek számukra a körülmények. A szárnyas feketeszem, a sarkantyúka, a tűzbab, vagy akár a kerti hajnalka különösen alkalmasak erre a célra.
Nem felejtkezhetünk meg azonban arról sem, hogy a kúszócserjék növekedése nem fejeződik be akkor, ha benőtték a kerítést, vagy az üres falfelületet, hanem fáradhatatlanul terjeszkednek tovább, ezzel pedig egyes fajták komolyan megterhelhetik az épületeket vagy faszerkezeteket. A lilaakác és a dús virágzású trombitafolyondár épp olyan cserjék, melyek a kezdeti évek lassú növekedése után az évek folyamán igen erőteljes bokorrá fejlődhetnek, ezért nem árt még idejében határt szabni a terjedésüknek.