A napsütéses idő így tél végén minden bizonnyal meghozza a kedvünket a tervezgetéshez, akár boldog kerttulajdonosok vagyunk, akár lelkes balkonkertésznek valljuk magunkat. Az ősszel elültetett hagymásaink az idő enyhülésével minden bizonnyal hamarosan virágzásnak indulnak, addig pedig barangoljunk egy kicsit az ötletes megoldások és hasznos tudnivalók birodalmában, mellyel felkészültebben várhatjuk a természet megújulását.

Virágmagok és nyári hagymások terítéken

A magról vethető egynyáriak választéka igen széles, így az árudák polcairól szinte bármit leemelhetünk, amit csak szeretnénk. Egy részüket csak melegházba vethetjük el, jó néhány közülük azonban rögtön a szabadföldbe, állandó helyére is vethető a tavaszi hónapokban. A pillangóvirágot, hajnalkát, jégvirágot, szalmarózsát például márciusban, áprilisban gondosan előkészített talajba nem túl mélyre kell elvetnünk, melyek nyár közepére már akár dús vegetáció képét is mutathatják.

Érdemes tudnunk, hogy egyes egynyáriak és évelők különösen jó magszórónak bizonyulnak, így ezek évről évre utánvetik magukat. Az élénkszínű csodatölcsér, a kányaharangvirág, a csillagfürt, a körömvirág vagy a kokárdavirág is közéjük tartozik így, ha ezek közül válogatunk, akkor szinte erőfeszítés nélkül is gazdagodhatunk kicsiny magoncokkal a következő szezonban.

A fagyra érzékeny nyári hagymások vásárlásának ideje szintén a télutó és a kora tavasz, így most kell eldöntetnünk, melyeket válasszuk virágágyba, konténerbe. A színgazdag dáliákat nem csak ágyásba, de formabontóan nagyobb konténerbe is ültethetjük, melyek megfelelő ápolás mellett gazdagon virágoznak egész nyáron át. Sokunk kedvencei, a szerelemvirágok csoportosan tartóba ültetve gyönyörű díszei lehetnek bejáratoknak, balkonoknak, de akár kerti pihenőhelyek mellé is tehetjük őket, egy a fontos, hogy elég nap érje őket.
Vásárláskor jól nézzük meg a virághagymákat, és lehetőleg egészséges rüggyel rendelkező, penészes részektől mentes példányokat válasszunk.

Savanyú kontra meszes talaj

Mivel hazánk területének nagy részén a talaj alapvetően meszes, vagy semleges kémhatású, ezért a kertek hagyományos növényei általában mésztűrőek. Míg ezek a növények jobban alkalmazkodnak akár a savas kémhatású talajhoz is, addig a savanyú talajt kedvelők gyakorta egyben kifejezetten mészkerülők is, ami azt eredményezi, hogy a talaj megfelelő kémhatása híján hamar a pusztulás jeleit mutatják, ami a levelek sárgulásában mutatkozik meg először. Ezeknek a cserjéknek és lágyszárú évelőknek a földjét mindenképp fel kell javítani ahhoz, hogy tartósan egészségesek maradjanak (pl. talajcsere útján), egyszerűbb és olcsóbb megoldás azonban, ha ezeket az impozáns és különleges virágú növényeket konténerben neveljük. Érdemes megfontolni azt is, hogy a mészkerülő növényeket lágy vízzel (pl. felfogott esővízzel) öntözzük, mivel a kemény vízzel való öntözés folyamatosan lúgosítja a talajukat, így egyre kevésbé lesznek képesek felvenni például vasat és mangánt a termőföldből.
Lássunk néhány példát kifejezetten savas kémhatású talajt igénylő, ugyanakkor a kertbarátok körében oly népszerű növényekre:

Mini sziklakert akár egy dézsában is

A sziklakertek igazi pompájukat tavasszal nyújtják, ugyanakkor elférnek egy kisebb emelt ágyásban, vagy akár egy megfelelő dézsában is. Mivel a sziklakerti növények nem igényelnek vastag termőréteget, érdemes valami sekély edényt vagy vályút választanunk hozzá. A megfelelő alpesi és pozsgás növények kőtörmelékes, nagyon jó vízáteresztő talajt igényelnek, mivel gyenge talajokon zömökebbek, életerősebbek lesznek, ami bőségesebb virágzást is von maga után. Egy-két érdekesebb formájú szikla vagy kődarabkával még érdekesebbé tehetjük a kompozíció összhatását. A magasabb elhelyezés azért is hasznos, mivel az apró virágok szépsége így sokkal jobban érvényesül majd.

Óvatosan a virágzó cserjék metszésével!

A metszés folyamatának első lépése, hogy kivágjuk az elhalt ágakat és a beteg részeket. Természetesen a bokrok alakjának, méretének szabályozása is elérhető metszéssel, ahogyan a virágzás serkentése vagy a növény megújulásának előmozdítása is, de korántsem mellékes, hogy mikorra időzítjük ezt a fontos tevékenységet. Van számos a tavasz folyamán virágzó cserje, melynek virágai az előző évi hajtásokon fejlődnek, ezért ha ősszel vagy a tél végén ezeket lemetsszük, akkor búcsút mondhatunk a tavaszi virágözönnek. Ezért például a japánbirsek, az aranyfák, a téli jázmin, a különböző bangiták, de még a később virágzó jezsámenek, rózsaloncok vagy lilaakácok metszését is a cserjék elvirágzását követően végezzük el.

A nyári virágzású cserjéket azonban nyugodt szívvel radikálisan visszametszhetjük a késő téli, kora tavaszi időszakban, hisz ezzel serkentjük őket a dúsabb virágzásra. A nyáriorgona, a selyemmirtusz, a trombitafolyondár, a nagyvirágú klematisz hibridek, a japán gyöngyvessző, a kékszakáll, a kerti mályvacserje, valamint egyes hortenziák (Hydrangea quercifolia, H. paniculata, H. arborescens) például kifejezetten ebbe a kategóriába tartoznak.