Arab Kávécserje

Az élénkítő hatásáról jól ismert fekete nedűt, a kávét már vagy ezer éve fogyasztják és termesztik eredeti őshazájában, Etiópiában, Európába azonban csak a 17. században érkezett meg a kávézás szokása. Bár a kávé (Coffea) nemzetség sok fajból áll, közülük csak kettő alkalmas igazán a jól ismert élvezeti cikk alapanyagául, ezek egyike a Coffea arabica, vagyis az arab kávécserje. Ez az örökzöld fagyérzékeny cserje az afrikai ország magasabban fekvő fennsíkjain vadon nő, ahol idővel 6-8 m-es fává cseperedik. Az idők folyamán azonban a világ más tájain is elkezdték termeszteni ezt az értékes kultúrnövényt, így ma már Brazília számít az egyik legnagyobb kávétermesztő országnak, amely a világ termésének kb. 40%-át adja. Érdekesség, hogy míg Brazília inkább a tömegáru termelésében jár elől, addig a különleges minőségű eszpresszó kávéhoz leginkább Jamaica, Etiópia, Costa Rica és Kolumbia által termesztett kávébabot használnak fel.
A kávétermesztés igen fáradságos munka, hisz a hatalmas ültetvényeken a termés szüretelése mind a mai napig kézzel történik. Mivel csak a fénylőn piros, érett terméseket lehet felhasználni, később újra vissza kell térni a már egyszer leszüretelt cserjéhez, hogy a később beérő terméseket is betakarítsák, melyek mindegyike két krémszínű magot, azaz kávészemet rejt, melyek a pörkölés során nyerik el jellegzetes sötétbarna árnyalatukat.
Bár az arab kávécserje a szubtrópusi területek jellegzetes növénye, szobanövényként is megpróbálkozhatunk a nevelésével, annál is inkább mivel fényes élénkzöld lombozata gyönyörű levéldísznövénnyé teszi. A bokros habitusú cserje ovális, sötétzöld levelei hullámos szélűek, mélyen erezettek. Idősebb korában megfelelő fényviszonyok mellett virágzik is, sőt ha szerencsénk van, némi termést is szüretelhetünk róla. A növény fehér, édes illatú, apró, jázminszerű virágai május-júniusban nyílnak, de csak akkor, ha növényünk már elérte a 3-4 éves kort.

Szűrt fényű, de világos helyet, jó vízáteresztő képességű, tápdús, kissé nyirkos, de nem nedves talajt igényel. Öntözések között lehetőleg soha ne hagyjuk teljesen kiszáradni a földjét, de vegyük figyelembe, hogy a téli időszakban kevesebb vizet igényel. Permetezéséhez és öntözéséhez lehetőleg lágy, mészmentes vizet használjunk. Nyáron kitehetjük árnyas, tűző naptól mentes védett balkonra is. Ősztől tavaszig tartsuk viszonylag állandó hőmérsékletű, nem túl meleg levegőjű helyiségben, lehetőleg világos, kellően benapozott ablak előtt. 13°C alatti hőmérsékletnek azonban a tél folyamán se tegyük ki, mert ez alatt lehullajthatja leveleit. A huzattól, hirtelen hőmérséklet változástól óvjuk. A növekedési időszakban jó, ha rendszeresen tápoldatozzuk. Átültetni február-márciusban célszerű. Időnként megtámadhatják a pajzstetvek és a takácsatkák.

Magvetéssel vagy dugványozással.