Algériai Borostyán

A különböző borostyán fajok rendkívül sokszínűen használhatók fel a kertben, segítségükkel könnyedén befuttathatunk egy falat vagy fatörzset, támaszték hiányában pedig talajtakarónak is kiváló. Hazánkban elsősorban a honos közönséges borostyán (H. helix) és az inváziós fajként számon tartott ír borostyán (H. hibernica) változatait ültetik, ugyanakkor az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségre tett szert az Észak-Afrikából származó algériai borostyán is, melyet a kertészetek időnként tévesen H. canariensis néven forgalmaznak. Az algériai borostyán egy léggyökerekkel kapaszkodó, gyors növekedésű kúszócserje, mely védett fekvésben akár több méter magasra is felkúszhat, ugyanakkor hazánkban leginkább talajtakarónak érdemes ültetni. Fiatal hajtásai vörösek, zöld színű, három- vagy ötkaréjú levelei pedig fényesek. Hazánkban elsősorban az egyik tarka levelű, szürkés-zöld változatát, a 'Gloire de Marengo'-t ültetik, melynek márványos levelei krémfehérrel szegélyezettek. A kifejlett növények az ősz folyamán időnként sárgás, gömbformájú virágzatokat hoznak, melyek vonzzák a méheket.

Jó vízáteresztő képességű, tápanyagdús talajban, napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik legszebben ez a sok szempontból igen igénytelen kúszócserje. Mérsékelten fagytűrő, de hidegebb teleken károsodhat, ezért mindenképpen olyan helyre ültessük, ahol védve van a téli hideg szelektől, s lehetőleg takarással is védekezzünk. Jól tolerálja a metszést, így a leghidegebb hónapokat leszámítva bármikor nyugodtan visszavághatjuk. A takácsatkák és a pajzstetvek időnként károsíthatják.

Félfás dugványról a nyár folyamán. Az első 1-2 évben mindenképp teleltessük át.