Fehérerű Nyílgyökér

(Maranta leuconeura var. kerchoveana)

Brazíliában őshonos fagyérzékeny évelő, mely leginkább szép mintázatú ovális leveleinek köszönheti a népszerűségét. Ez a kedvelt szobanövény eredeti élőhelyén, a trópusi klímán elterülő leveleivel talajtakaróként borítja be az árnyékos területeket, ezért lakásban tartva szintén a kissé párás, tűző naptól mentes, szűrt fényű helyeket részesíti előnyben. A növény érdekessége, hogy levelei az éjszaka folyamán némileg összepöndörödnek, és függőleges pozíciót vesznek fel, ezért is nevezik sokfelé imalevélnek. A nyílgyökér tavasszal apró fehér virágokat hoz, melyek azonban nem rendelkeznek igazi díszítő értékkel, s lakásban tartva csak ritkán láthatók. A növény leveleinek felszíne összhatásukban mintázatuktól függően sötétebb és világosabb zöld árnyalatú is lehet, alsó részük pedig általában szürkés-zöld vagy bordós árnyalatú. Magassága kb. 20-40cm.

Gondozása

Tűző naptól mentes, huzattól védett helyet, valamint közepesen savas vagy semleges kémhatású, jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Túl erős fényen levelei megperzselődnek vagy kifakul a színük. Jó, ha a földjét mindig egy kicsit nyirkosan tartjuk, túlöntözni azonban nem szabad. Kedveli a magas páratartalmú levegőt. Télen is legalább 16-17 fokos hőmérsékletet igényel. Az elszáradt leveleket nyugodton vágjuk le róla, mert ezek helyett tavasszal rendszerint újakat hoz. Időnként megtámadhatják a takácsatkák és a viaszos pajzstetvek.