Csillogó Pirosliliom

Az amarilliszfélék családja számos egzotikus megjelenésű hagymással büszkélkedhet, melyek jelentős része az afrikai kontinens déli csücskéből származik. Ez a vidék ad otthont többek között a narancsliliomnak (Clivia), a vérvirágnak (Scadoxus, Haemanthus), a hölgyliliomnak (Amaryllis) és a görbeliliomnak (Cyrtanthus) is, de a hazánkban egyre népszerűbb pirosliliom (Nerine) fajok is itt őshonosak. A már-már költői elnevezéssel rendelkező csillogó pirosliliom (N. bowdenii) egy kései virágzású faj, mely hegyvidéki származásánál fogva viszonylag jól tűri a hideget, így Európa enyhébb telű vidékein egész évben kinn maradhatnak hagymái. Való igaz, megfelelően védett fekvésben, takarással ez a különleges dísznövény akár a -15°C-ot is átvészelheti, de ennek az is feltétele, hogy földje viszonylag száraz maradjon. Éppen ez utóbbi az, ami miatt hazánkban elsősorban konténeres növényként érdemes nevelni, melyet a hideg idő beköszöntével könnyedén behozhatunk.
A csillogó pirosliliom egyébként fényes, hosszúkás, bőrszerű leveleket fejleszt, melyek fölött az ősz folyamán 40-45cm magas száron nyílik mutatós ernyős virágzata. A tölcsérszerű virágokat alkotó hullámos szélű lepellevelek finoman visszahajlóak, rendszerint kifejezetten élénk színűek, de a tipikus magenta szín mellett világos rózsaszín (pl. 'Nikita') és fehér (pl. 'Alba') virágú fajták is léteznek. Vágott virágnak is ideális.

Napos, védett fekvést, valamint közepesen tápanyagdús, jó vízáteresztő képességű földet igényel. Vízigénye közepes, a növekedési időszakban rendszeresen öntözzük, télen nyugalmi időszakra tér, de ilyenkor se hagyjuk, hogy a földje teljesen kiszáradjon. Mérsékelten fagytűrő, ezért az ország melegebb pontjain takarás mellett megpróbálkozhatunk szabadban történő átteleltetésével, de ha biztosra akarunk menni, akkor vigyük hűvös, de fagymentes helyre a fagyok közeledtével. Tápoldatozásnál használjunk olyan készítményt, amely foszforban gazdag, de nitrogénben szegény, mivel ez utóbbi a növény levélzetének fejlődését ösztönzi, a virágzás rovására. A hagymák zsúfolt elhelyezkedése ösztönzi a virágzást, ezért a fiókhagymákat lehetőleg csak akkor ültessük szét, ha a túlzsúfoltság következtében már csökkenni kezd a virágzás. Leggyakoribb kártevője a viaszos pajzstetű.

Fiókhagymák szétültetésével, esetleg magvetéssel. A magról vetett példányok 5 éven belül ritkán virágoznak. Hagymáját úgy ültessük el, hogy annak nyaka a földfelszín fölé kerüljön.