Házi Szilva

Vélhetően hibrid eredete van ennek a sokak által kedvelt és régóta termesztett gyümölcsnek, melyet azonban díszértéke miatt sem érdemes elhanyagolni. A házi vagy közönséges szilva viszonylag kis, esetleg közepes termetű fává cseperedik, melynek végső magassága ritkán haladja meg a 10m-t, egyes fajtái pedig kifejezetten törpe növekedésűek. Sötétkérgű hajtásait áprilisban hófehér virágok sokasága borítja be, a növény lombja csak ezt követően hajt ki. Levelei középzöldek, tojásdad alakúak, hegyes csúcsúak, csipkés-fűrészes szélűek. Csonthéjas termései alapvetően fényesek, de hamvas bevonatúak, méretük pedig fajtától függően változik. A termések színe a klasszikus liláskéken (pl. besztercei szilva) kívül lehet vöröses, sárga és egyes fajtáknál akár zöld is.
A legtöbb szilva kultivár komplex hibrid, melyek szülő fajai között megemlíthető a kökény (P. spinosa), a cseresznyeszilva (P. cerasifera), valamint a kökényszilva (P. insititia).
A nyári érésű, gömbölyű termésű fajtákat a köznyelv ringlóként ismeri.

Viszonylag könnyen nevelhető dísz- és gyümölcsfa, mely fényigényes, más szempontból azonban igénytelen. Korai virágzása miatt a kései fagyok károsíthatják a virágokat, ezért érdemes védett fekvésbe ültetni. Vízigénye közepes, fiatal korban és tartós szárazság esetén érdemes öntözni. Mint a legtöbb Prunus nemzetségbe tartozó gyümölcsfát, a szilvát is számos kártevő és betegség károsíthatja. Kártevők közül leginkább a levéltetvek, a takácsatkák, a szilvamoly és a szilvadarázs jelenhetnek meg, míg a betegségek közül a monília és a levélfoltosodás okozhatja a legtöbb gondot.

A kertészeti fajtákat oltással szaporítják. Gyümölcséért nevelt fát máshogy nem érdemes szaporítani.