Házi Berkenye

Már az ókori idők óta termesztik ezt a termetes berkenye fajt, ezért bár Magyarországon is előfordul, őshonossága egyesek által vitatott. Ez egy hosszú életű, de alapvetően lassú növekedésű díszfa, melynek végső magassága 15-25m között változik. Zöld lombját madárberkenyére (S. aucuparia) emlékeztető, páratlanul szárnyasan összetett levelek alkotják, melyeket 13-21db, fűrészes szélű levélke alkot. Május körül jelennek meg sátorozó virágzatai, melyek megannyi kicsiny krémfehér virágból állnak. A virágokat az ősz folyamán apró almákra vagy körtékre hasonlító, napos oldalukon pirosasra színeződő sárga termések követik, s melyek némileg beleolvadnak az ősz folyamán narancsosra színeződő levélzetbe. Termései ehetőek, de leginkább csak azt követően érdemes azokat megenni, hogy azok megbarnultak, s megpuhultak.
Jó, ha tudjuk, hogy a természetben előforduló egyedek védettek hazánkban.

A házi, avagy kerti berkenye napfényes helyet, valamint jó vízáteresztő képességű, de folyamatosan kissé nyirkos talajt igényel. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később azonban jól átvészeli a száraz időszakokat is. Némi árnyékot tolerál, de ilyen körülmények között gyérebben virágzik és terem, s őszi levélelszíneződése is jelentéktelenebb. Érdemes odafigyelni a rózsaféléket veszélyeztető tűzelhalásra, mely könnyedén elpusztíthatja. Leveleit levélrozsda, terméseit pedig még varasodás is elcsúfíthatja.

Magvetéssel, illetve dugványozással.