Bíborkék Szakállbromélia

A bíborkék vagy bíborlilás szakállbromélia eredetileg az amerikai kontinens trópusi területein, elsősorban Ecuadorban őshonos, ahol az esőerdőkben élve epifita életmódot folytat, vagyis nem a földön telepszik meg, hanem a fák lombkoronáját választja élettérül. Az ilyen speciális életmódot folytató növények léggyökereikkel veszik fel a páradús trópusi levegő víztartalmát, s bár más növényeket használnak támasztékul, azok tápanyagait nem vonják el. A szakállbromélia különleges abból a szempontból, hogy gyökereiket csupán kapaszkodásra használják, a vizet és az életműködéséhez szükséges tápanyagokat a levelein keresztül veszi magához.
A bíborkék szakállbromélia, ez a broméliafélék népes családjába tartozó érdekes külsejű dísznövény szobanövényként nevelve viszonylag kistermetű, maximum 25 cm-es örökzöld növénnyé fejlődik, mely élénk rózsaszín és kékeslila színekben pompázó virágzatával hívja fel magára a figyelmet. Tőlevélrózsás, szálas, kihegyezett végű levelei rozettát alkotnak, s az ívesen kihajló sötétzöld levelek közül emelkedik ki a tojásdad lapos virágzat, mely pikkelyszerű fellevelekből áll. A rövid életű kicsiny kék virágok e levelek hónaljában többnyire tavasszal vagy ősszel nyílnak, különös formát adva a virágdísznek. A növény virágzása viszonylag hosszantartó, akár 1-1,5 hónapig is eltarthat, ezt követően a növény elpusztul, de előtte még létrehozza utódját.

A bíborkék szakállbromélia világos, de közvetlen, tűző napsütéstől mentes helyet, valamint mészmentes, porózus szerkezetű, jó vízáteresztő képességű ültetőközeget igényel. Legjobb nyugati vagy keleti tájolású ablak előtt, védett fekvésben elhelyezni. Szereti a meleget, valamint a páradús levegőt, ezért érdemes rendszeresen permetezni a növényt, s ezzel gyakorlatilag öntözzük is a növényt. Mivel a növény gyökerei nem szívnak fel vizet, ezért nem szükséges földje rendszeres öntözése. Ha hetente kb. három alkalommal permetezzük a növényt, akkor a levelekről lecsurgó folyadék éppen elég nyirkossá teszi a földjét. A tél folyamán se tegyük ki 15°C-nál hidegebb hőmérsékletnek. Átültetni ritkán kell, de ha mégis szükséges, akkor lehetőleg tegyük tavasszal. Bár kevéssé fogékony a betegségekre és kártevőkre, a takácsatkák időnként veszélyt jelenthetnek rá.

Szaporítani a sarjak leválasztásával lehet. A sarjnövényeket akkor válasszuk le, mikor a leveleik hossza eléri a kb. 8cm-es hosszúságot. A fiatal növények 2-3 éves korukban érik el a virágzó kort.