Borostyánarália

A nemzetségek közötti, ún. intergenerikus hibridek viszonylag ritka jelenségnek számítanak, ezért is számít különlegességnek ez a japán arália (Fatsia japonica) és a közönséges borostyán (Hedera helix) keresztezéséből létrejött cserje. A borostyánarália megjelenésében valóban a szülőfajok közötti átmenetet mutatja, a bokros növekedésű japán aráliához képest levelei kevésbé mélyen szeldeltek, és kevesebb karéjból is állnak, ugyanakkor a borostyánnal ellentétben nem igazán kúszónövény. Ez az örökzöld cserje fényes, tenyeresen szeldelt leveleket fejleszt, melyek fajtától függően lehetnek telizöldek, valamint krémfehér vagy sárga tarkák is. Levelei a tél folyamán bronzos-bíboros színezetet kaphatnak.
Gömbös ernyővirágzatai apró krémfehér virágokból állnak, melyek az október második felétől nyílnak, s illatosak is. A borostyánarália kultivárok többnyire sterilek, ezért termést nem igazán hoznak. Magassága fajtától függően 1,5-2m.
Jó, ha tudjuk, hogy a növény minden része enyhén mérgező!

A borostyánarália hazánkban kissé fagyérzékeny, ezért mindenképpen védett fekvésbe kell ültetni, sőt akár konténeres nevelése mellett is dönthetünk. Alapvetően árnyéktűrő növény, de legszebben félárnyékos fekvésben fejlődik, napos fekvésbe mindazonáltal ne ültessük. A talajjal szemben nem kifejezetten igényes, feltéve, hogy az kellően jó vízáteresztő képességű. Az ország hidegebb pontjain érdemes konténerben nevelni, s a növényt hűvös, világos helyen átteleltetni, jóllehet hűvösebb szobában szobanövényként is nevelhetjük. Metszést nem igényel, kártevők és betegségek pedig ritkán károsítják, bár érdemes odafigyelni a levéltetvekre, melyek a fiatal hajtásokat alkalom adtán károsíthatják.

Dugványozással.