Csíkos Jácintorchidea

Az orchideák elsősorban szobanövényként ismertek, hiszen ez a népes család leginkább a trópusokon fordul elő, képviselői többnyire fákon, sziklákon élnek. A mérsékelt övben, ahol ez az életmód nem lehetséges ritkaságnak számítanak, de hazánkban is több mint 50 fajt csodálhatunk meg, jóllehet ezek a növények erősen veszélyeztettek, egytől egyig védettséget élveznek. A hazai orchideák átlagos kerti körülmények között hamar elpusztulnak, nem úgy, mint a Kelet-Ázsiából származó csíkos jácintorchidea, mely ha nem is számít igénytelen növénynek, de némi odafigyelés mellett könnyen meghonosítható a virágos kertben is.
Ez a természetes környezetében lombhullató erdők aljnövényzeteként növő dísznövény 3-5 fényes, mélyen erezett levelet fejleszt, melyek a virágzást követően is rendelkeznek díszítőértékkel. Gracilis szárainak tetején nyíló fürtvirágzatai néhány, bugakosborra emlékeztető virágból állnak, melyek színe többnyire élénk rózsaszín, de léteznek halványabb, fehér és kékeslila fajták is. A virágok ajka fodrokkal díszített, sok esetben csíkos. Virágzása a tavasz végétől kora nyárig tart. A jácintorchidea magassága elérheti a 30cm-t is.

Más orchideákhoz képest könnyen nevelhetőnek számít, különösen akkor, ha eleve igényeinek megfelelően helyezzük el. Földje legyen folyamatosan nyirkos, tápanyagban gazdag, ugyanakkor jó vízelvezető képességű. A mi forró nyaraink mellett csak félárnyékban nevelhető, ahol kap közvetlen napfényt a délelőtt folyamán, később azonban védve van. A csíkos jácintorchidea mérsékelten fagytűrő, takarással a kertben is átteleltethető, de a túl sok téli csapadék elpusztíthatja. Konténerben is nevelhető, s a biztosabb eredmény érdekében hűvös, fagymentes helyen is átteleltethető, minimális öntözés mellett. Átültetésekor legyünk óvatosak, mivel húsos gyökerei törékenyek. Lehetőleg évente adjunk neki levélkomposztot. Leggyakoribb kártevői a viaszos pajzstetvek, a levéltetvek, a csigák és meztelencsigák.

Legkönnyebben tőosztással szaporítható a kora tavasz folyamán.