Buzogányvirág

A magyarul buzogányvirág névre keresztelt Dieffenbachia egy trópusi eredetű örökzöld évelő, mely egyike a legtradicionálisabb szobanövényeinknek. Ez a jellemzően tarka, nagyméretű levelekkel díszítő nemzetség, mely Johann Friedrich Dieffenbach 19. századi német fizikusnak állít emléket, eredetileg Közép- és Dél-Amerikában, valamint Délkelet-Ázsiában őshonos, mára azonban már szerte a világon előfordul a trópusokon. A növény tojásdad levelei zöldek, sok esetben világoszölddel, krémfehérrel mintázottak. Az öregebb levelek leszáradásával jól láthatóvá válik merev, bambuszszerű szára, mely jellegzetes megjelenést kölcsönöz számára. A természetben akár 2-3m magasra is megnő, szobanövényként nevelve azonban ennél jóval alacsonyabb marad. Kontyvirágszerű, zöldesfehér torzsás virágzata szobanövények esetén ritka látvány. Jó, ha tudjuk, hogy a növény minden része mérgező, ezért gyerekek és háziállatok közelében nevelése elővigyázatosságot igényel! Jellemzően a különböző fajnév alatt értékesített egyedek is komplex hibridek.

Nem tartozik a leginkább fényigényes szobanövények közé, de olyan helyre érdemes helyezni, ahol ugyan védve van a tűző napsütéstől, de sok szűrt fényt kap. Sötétebb helyiségben érdemes gyakorta forgatni, mivel a növény hajlamos a fény felé nőni, s így könnyedén felborul. Páraigénye közepes, ha lehet, cserepét rakjuk nedves kavicsokkal teli tálcára, oly módon, hogy a cserép alja ne érjen a vízbe. A növekedési időszakban rendszeresen öntözzük, de két öntözés között hagyjuk, hogy a talaj felső rétege kiszáradjon. Vegyük figyelembe, hogy a téli időszak alatt kevesebb vizet igényel. Gondozásakor viseljünk kesztyűt, mivel a száraiban található tejnedv szem- és bőrirritáló anyagokat tartalmaz. A buzogányvirág erősen fagyérzékeny, ezért a tél folyamán se tegyük ki 10-15°C-nál hidegebb hőmérsékletnek. A pajzstetvek, a levéltetvek és a takácsatkák időnként károsítják, utóbbiak különösen páraszegény környezetben jelentenek veszélyt.

Szár- vagy gyökérdugványozással.