Pireneusi Berkenye

(Sorbus mougeotii)

A pireneusi berkenye egy hibrid eredetű berkenye faj, mely a hazánkban védett lisztes (S. aria) és a madárberkenye (S. aucuparia) kereszteződéséből jött létre. Alapvetően hegyvidéki növény, melynek természetes élőhelye a Pireneusoktól egészen a Közép-Alpokig tart. Ez a dísznövényként még kevéssé ültetett cserje vagy kisebb fa jellemzően több törzset fejleszt, így hagyományos egytörzsű fának csak rendszeres metszés révén nevelhetjük. Fonákjukon molyhos levelei tojásdad alakúak, sekélyen karéjosak, a levéllemez közepe táján a legszélesebbek. Késő tavasztól nyíló, fehér virágokból álló bugáit az ősz folyamán matt hatású, kerekded termések sokasága követik, melyek a levelek lehullása után is sokáig díszítik a pireneusi berkenyét. Narancsvörös termései nem csupán mutatósak, de a madarak számára is fontos táplálékul szolgálnak az őszi-téli hónapokban. Értékét további őszi lombja is, hiszen levelei rendszerint sárgára színeződnek mielőtt lehullnának. Végső magassága kb. 10m, ritkábban 15-20m.

Gondozása

Nem kifejezetten igényes, felnőtt korban meglehetősen szárazságtűrő növény, mely tolerál némi árnyékot is. Nem igényel tápanyagdús talajt, de mindenképpen fontos annak jó vízelevezető képessége. Betegségek és kártevők ritkán károsítják, de érdemes odafigyelni egyes gombás megbetegedésekre, valamint a rózsaféléket fenyegető tűzelhalásra.

Szaporítása

Magvetéssel. A pireneusi berkenye egy apimiktikus faj, mely tényleges megtermékenyítés nélkül hozza létre magjait. A magokból kikelő növények az anyanövény klónjainak tekinthetők.