Kezdőlap Virágok A-Z Színskála

Indiai Köles

(Pennisetum glaucum)

Az indiai köles az egyik legrégebb óta termesztett gabonaféle, melyet már évezredek óta termesztenek a gyakorta csak éhségövként nevezett Száhel-övezetben. Ez a köles faj eredetileg vélhetően Afrikából származik, de később elterjedt az indiai szubkontinensen is, ahol máig a legtöbbet állítanak elő ebből a növényből. Bár sokáig csak kulináris értéke miatt termesztették, a jelen évezredben több népszerű kertészeti változatot is kinemesítettek, melyeket többnyire barnás-vöröses levélzet és virágzatok jellemeznek. Ezek a fajták színezetüknél és méretüknél fogva rendkívül drámai hatással bírnak, különösen akkor, ha nagyobb csoportokban ültetjük.
Az indiai köles egyébként a fűfélék családjába tartozik, és közeli rokonságban áll a tollborzfüvekkel, melyek megjelenése azonban sokkal légiesebb. Ez a hazánkban egynyáriként nevelt dísznövény meghaladhatja a 1,5m-es magasságot is, feltéve, hogy a nyár meleg és napos. Hűvös, csapadékos nyarakon lassan növekszik, éppen ezért leginkább csak a nyári kánikula beköszöntével kezd nekilódulni. Egy-egy növény több, mereven felálló szárat fejleszt, melyeken júliustól nyílnak a nagyméretű, gyékényszerű virágzatok. A virágzatok hosszantartóak, az apró krémfehér virágokat vöröses-barna, gömbszerű termések váltják fel, melyek a madarak számára kedvelt táplálékforrásul szolgálnak. Legtermetesebb fajtája a 'Purple Majesty', ennél valamivel alacsonyabb termetű kultivárok a 'Jester' és a 'Purple Baron'. Remekül mutat légiesebb hatású növények (pl. díszgyertya vagy ernyős verbéna) mellett. Vágott és szárazvirágnak is ideális.

Gondozása


Az indiai köles könnyen nevelhető gyenge minőségű, homokos talajokban is, de valójában jobban fejlődik tápanyagdús talajban. Jó vízáteresztő talajt igényel, s mivel gyökérzete viszonylag kiterjedt, ezért alapvetően szárazságtűrő. Mivel kezdetben zöld levelei csak sok napsütés mellett válnak bordóvá, ezért mindenképpen napos helyre ültessük. Ideális körülmények között szárai még szélnek kitett helyen sem igényelnek karózást. Az indiai díszköles mérsékelten fagytűrő, ezért enyhe teleken takarással áttelelhet, de leginkább egynyáriként érdemes tervezni vele. Kártevők és betegségek ritkán károsítják, de érdemes odafigyelni a levéltetvekre.

Szaporítása


Magvetéssel. A vetést néhány héttel az utolsó fagyok előtt érdemes elkezdeni 20-25°C-os, fényes helyiségben. A magokat csak finoman takargassuk be, mivel a fény segíti a csírázást. A palántákat csak a fagyok elmúltával ültethetjük ki a szabadba.

Megosztás a Facebook-on
Poaceae (perjefélék) > indiai köles
2
Indiai Köles
Pennisetum glaucum

Színváltozatok

Díszváltozatai többnyire sötétbördó levelűek


Kapcsolódó cikkek

Kövess minket a Facebook-on is!
A A