Mexikói Narancsvirág

A citrusfélékhez hasonlóan a rutafélék családjába tartozik ez a Mexikóban és az USA déli államaiban őshonos örökzöld cserje, mely Európa mérsékeltebb éghajlatú vidékein népszerű dísznövénynek számít, nálunk azonban fagyérzékenysége miatt csak az ország legenyhébb pontjain telel át a szabadban. A mexikói narancsvirág egyébként látványos, kerekded bokrot képző díszcserje, melynek három levélkéből álló levelei fényesek, egyes fajták, mint például a 'Sundance' néven forgalmazott 'Lich' esetén sárgászöldek. Dús lombja fölött április táján kezdenek nyílni a hófehér, csillag alakú virágokból álló sátoros virágzatok, melyek viszonylag hosszasan díszlenek. Virágai a valódi narancs (Citrus sinensis) átható, de üde illatát idézik, de dörzsölésre a növény levelei is aromásak. Végső magassága hazánkban ritkán haladja meg a 1,5m-t.

Félárnyékos, a hosszas délutáni napsütéstől némileg védett fekvésben fejlődik a legszebben. Fiatal korban erősen fagyérzékeny, később azonban rövid ideig a -15°C-ot is elviseli, bár még így is csak az ország melegebb pontjain telel át megbízhatóan, s ott is csak széltől védett helyen. Ha biztosra akarunk menni, akkor válasszuk a konténeres nevelést, és a fagyok közeledtével vigyük fényes, hűvös, de fagymentes helyre. A növény vízigénye közepes, idősebb korban a szárazabb időszakokat is jól átvészeli. A virágzást követő időszakban némileg vissza lehet metszeni, s ilyenkor eltávolíthatjuk az elfagyott hajtásokat is. A metszés időnként gyenge másodvirágzást eredményez. A kártevőkkel és a betegségekkel szemben viszonylag ellenálló növény, de ha szobában teleltetjük, akkor érdemes odafigyelni a takácsatkákra.

Félfás dugványokkal.