A kora tavaszi virágzású, apró termetű hagymás növények mellett a hunyorok (Helleborus sp.) azok az évelők, melyek elsőként színesítik a kertet virágaikkal. Nagy előnyük, hogy még jóval a rügyfakadás előtt hajtanak ki, és akkor nyitják különleges színekben pompázó, bókoló kerekded szirmaikat, amikor még igen kevés látnivaló akad, amin megakadhatna a szemünk a sivár téli időszak szürkeségében.

Bármilyen zord is legyen az időjárás néha már a hó alól is előtörnek, de március közepére bizton számíthatunk üde virágaikra, melyeket a hosszan kinyúló mutatós sárga porzók tesznek még különlegesebbé. Virágaik színgazdagsága miatt mindenki találhat kedvére valót, hisz a sokféle színárnyalat a rózsaszínt, a bíbort, a fehéret, a sárgát, de még a zöldet is felvonultatja.

Ez a bokrosodó tövű 30-40 cm magas növény szép lombbal is büszkélkedhet, így mélyen szabdalt ujjasan összetett levelei szép hátteret adnak a viszonylag nagy méretű látványos virágoknak, melyekből több is fejlődik egy-egy tövön. Jellemzőjük az is, hogy szirmaikat (valójában színes csészeleveleiket) sokáig megtartják a tavasz folyamán, így hosszan díszítenek nemcsak bokrosodó lombjukkal, hanem egyedi szépségű virágaikkal is.

Ez a télbúcsúztató, szép megjelenésű növény szereti a félárnyékos élőhelyet, legyen szó akár sziklakertről, akár lombhullató fák, cserjék, vagy magas törzsű örökzöldek tövében lévő szűrt fényű területről. Árnyékkedvelő természetük és a nyirkos, de jó vízelvezetésű talajigényük miatt a természethű, ligetes kertek nélkülözhetetlen növénye, ezért, ha van ilyen jellegű része a kertünknek mindenképp ültessünk ezekből a gyönyörű évelőkből, akár nagyobb csoportokat is.

Ezek a hálás, könnyen nevelhető, teljes mértékben fagytűrő évelők a tavasz ébredésének jellegzetes képviselői, melyek a nekik tetsző helyen évről-évre megajándékoznak bennünket romantikus hangulatú télűző virágaikkal.