Fodros Gólyaorr

Egyetlen kertből sem hiányozhatnak a gólyaorrok, melyek nemcsak mutatósak, de sok esetben egyáltalán nem igényelnek törődést. Ilyen az illatos gólyaorr, a piros gólyaorr, vagy éppen a pompás gólyaorr, de ezek mellett még számos gólyaorr faj megérdemli, hogy helyet szorítsunk számára a kertben. A némileg talán kevéssé ismert fodros gólyaorr az egyik legkarakteresebb megjelenésű faj, melynek tavasz végétől nyíló virágai ugyan kicsinyek, azok szokatlan sötétbíbor színe mégis különös bájt kölcsönöz ennek az igénytelen évelőnek. Ez egy viszonylag termetes, ugyanakkor kecses megjelenésű gólyaorr faj, mely gyöktörzse segítségével évről évre nagyobb területet képes elborítani, s így talajtakarónak is jól alkalmazható a kert egy árnyas pontján. A növény levélzetét tenyeresen osztott, karéjosan szabdalt levelek alkotják, melyek gyakorta bíborral díszítettek (pl. a 'Samobor' esetén). A fodros gólyaorr remekül mutatós természethű, erdős-ligetes kertrészekben csakúgy, mint félárnyékos sziklakertek, rézsűk aljában. Magassága a virágszárakkal együtt meghaladhatja a 75cm-t is.

Könnyen nevelhető évelő, mely még az olyan mostoha körülményeket is jól viseli, mint a száraz árnyék. Ez a faj elsősorban árnyékos, félárnyékos helyre való, a nyári forróságot rosszul viseli, ezért napos fekvésbe lehetőleg ne ültessük. Legszebben humuszban gazdag, folyamatosan kicsit nyirkos, ugyanakkor jó vízelvezető képességű talajban fejlődik. A nyári melegben levélzete megritkul, ilyenkor érdemes a virágszárakat és a régi levélzetet némileg visszavágni, hogy új levelek fejlesztésére ösztönözzük. Többnyire problémamentes növény, de érdemes odafigyelni a meztelencsigákra, valamint a levélfoltosodásra, peronoszpóra megbetegedése és a mozaik vírusra. Lisztharmat száraz körülmények között szintén előfordulhat.

Tőosztással, valamint magvetéssel.