Piros Gólyaorr

A gólyaorrok nemzetségébe tartozó terjedő tövű évelőknek számos faja létezik, nevüket pedig jellegzetes hosszú hegyes terméseikről kapták, amelyek némileg a gólyák csőréhez hasonlítanak. Ezek a hálás igénytelen évelők általában jó talajtakarók, s valóságos áldásként szolgálnak azon kertészeknek számára, akik időhiánnyal küszködnek.
A piros gólyaorr laza habitusú, ugyanakkor bokros növekedésű fagytűrő évelő, mely neve ellenére nem piros, hanem élénk rózsaszínű virágokkal díszít. Tenyeresen szeldelt levelei szőrösek, jellegzetesen aromás illatúak, ősszel valamelyest vöröses árnyalatot kapnak. Csésze alakú mutatós virágai a sötétzöld levélszőnyeg fölött vékony szárakon nyílnak májusban-júniusban, egyes fajták esetén lehetnek halvány rózsaszínek vagy fehérek is.
Ahogy a gólyaorrok általában, talajtakarásra is használható, bár levelei talán nem képeznek annyira sűrű felületet, mint az illatos gólyaorr levélszőnyege. Magassága kb. 30 cm, ezért inkább ágyások előterébe, kerti utak mellé illik, de mindenképpen akkor mutat igazán jól, ha nagyobb tömegben csoportosan ültetjük. Leveleinek finom habitusa hatásosan oldhatja a kőfelületek merev struktúráját. Sziklakertbe is ültethetjük.

Jó vízáteresztő képességű, máskülönben azonban átlagos talajt, napos vagy félárnyékos fekvést igényel. Vízigénye közepes, száraz időszakokban öntözésre szorulhat. Kártevőkre nemigen érzékeny, de a gyökereit időnként károsíthatják a vincellérbogár lárvái, amely miatt a növény növekedése lelassulhat.

Tőosztással vagy magról.