Korai Lonc

A loncok nemzetségét erőteljes növekedésű kúszónövények és cserjék alkotják, melyek közül meglepően sokat termesztenek díszértéke miatt. Általánosságban elmondható, hogy míg a kúszó fajok pompája elsősorban a nyárra összpontosul, addig a cserjés növekedésűek tavasszal érik el virágzásuk csúcsát. A legtöbb ilyen lonc faj az erősebb fagyok elmúltával, áprilisban kezdi ontani virágait, de léteznek olyan fajok is, amelyek már január végétől nagytömegben kinyitják bimbóikat, ilyen például az illatos lonc (L. fragrantissima), vagy éppen a korai lonc, mely az illatos lonc és a kertekben ritkán látott lándzsás lonc (L. standishii) közötti hibrid. Szülő fajaihoz hasonlóan kicsiny, tölcsérformájú virágokat hoz, melyek bár nem kifejezetten látványosak, de meglehetősen illatosak, így legjobb, ha olyan helyre ültetjük, ahol sokat közlekedünk.
A korai lonc egy közepes termetű, 2-2,5m magas lombhullató cserje, melynek virágai lombfakadás előtt nyílnak, jóllehet enyhébb teleken nem dobja le teljes levélzetét. Virágait időnként rózsaszínes-piros, szív alakra emlékeztető termések követik, melyek azonban többnyire megbújnak a cserje nagyméretű, kihegyezett végű levelei alatt. A virágzás elmúltával már nem kifejezetten látványos, ezért magányos, szolitercserjének nem érdemes ültetni, inkább más később nyíló évelők és cserjék háttereként használandó.
A korai lonc megjelenésében majdhogynem megkülönböztethetetlen az illatos lonctól, de leveleinek éle gyakorta szőrös, mint a másik szülő, a lándzsás lonc esetében.

A korai lonc teljesen télálló, kevés gondoskodást igénylő cserje, mely tolerál némi árnyékot, de legdúsabban napos fekvésben virágzik. Bármilyen átlagos kertben nevelhető, feltéve, hogy a talaj nem túlzottan kötött. Vízigénye közepes, fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később azonban jól átvészeli a száraz időszakokat is. A virágzást követően némileg megmetszhetjük, hogy ez által formát adjunk neki, az idősebb egyedek esetén pedig az elöregedett hajtások közül visszavághatunk néhányat. Időnként megtámadhatják a levéltetvek, a tripszek, de rossz légjárású helyen lisztharmat is elcsúfíthatja.

Félfás vagy fás dugványról.