Mirigyes Őszirózsa

A korábban Aster novae-angliae néven ismert mirigyes őszirózsa egyike azoknak az évelőinknek, amelyek színt visznek a kissé kopottas, őszi tájba. Ez az Észak-Amerikából származó növény már a 18. században eljutott Európába, s hamar nagy népszerűségre tett szert. Bokros habitusú, feltörő növekedésű, termetes őszirózsa faj, mely hosszú szárain viszonylag dúsan virágzik. Virágzása a nyár közepétől egészen októberig eltart, s ez időszak alatt nagy számban hozza sárgaközepű, a lila és a rózsaszín különböző árnyalataiban játszó fészkes virágzatait. Némileg küllőrojtra emlékeztető virágai nem csupán mutatósak, de vonzzák a pillangókat is. A növény szőrös szárait sűrűn borítják a nyél nélküli rövid lándzsás levelek, melyek érdes tapintásúak. Magassága rendszerint 90-150cm között változik, de léteznek ennél alacsonyabb kb. 60cm-es változatok is, mint például a 'Purple Dome'.

Könnyen nevelhető dísznövény, mely kedveli a napsütést, valamint a tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességgel rendelkező talajokat. Vízigénye közepes, legjobb, ha földjét folyamatosan némileg nyirkosan tartjuk. Szélnek kitett helyen támasztékra lehet szüksége. Minden harmadik évben érdemes tőosztással megifjítani. A kora nyár folyamán némileg csípjük vissza, hogy ezáltal bokrosabb növekedésre ösztönözzük. Kártevők ritkán károsítják, de időnként megtámadhatja a lisztharmat, melyet legjobban úgy kerülhetünk el, ha olyan helyre ültetjük, ahol jó a légjárás.

Elsősorban tőosztással szaporítható.