Az évelők a szabadföldi lágyszárú dísznövények egyik nagy csoportját alkotják, amelyekkel az év nagy részében hatásos színfoltokat képezhetünk. Legfontosabb közös tulajdonságuk az, hogy elültetésük után sok évig élnek, s minden év ugyanazon szakában újra kihajtanak a téli nyugalmi időszak után. Ezek azok a növények, amelyek folyamatos megújulásukkal az állandóságot biztosítják a kertünkben. Legtöbbjük elég könnyen nevelhető és nagy szín és forma gazdagságuknak köszönhetően bárki megtalálhatja közülük az ízlésének és a kertje adottságainak megfelelő fajtákat. Vannak köztük magas, karakteres külsejűek, amik leginkább szoliternek valók, a többségük azonban jól kombinálható egymással, aminek következtében változatos évelőágyás hozható létre a segítségükkel.
Virágzásuk, díszítő hatásuk kora tavasztól egészen késő őszig átível, ezért minden évszaknak megvannak a maguk jellegzetes képviselői. Az évelők nagy részének virágzási ideje általában 2-6 hét, így igyekeznünk kell úgy összeválogatni őket a kertben, hogy miden periódusban legyen legalább 1-2, vagy akár több éppen virágzó színfolt. Tavasszal ez könnyedén sikerülhet, mivel az évelők többsége ekkor virágzik, azonban tudatos tervezéssel bőven találhatunk a nyár derekától, illetve kora ősszel virágzó évelőket is. Leveleik színe és struktúrája szintén nem elhanyagolható szempont, hisz néhány közülük kifejezetten szép és karakteres levéldísszel rendelkezik, amely ráadásul szinte egész évben tartósan díszít. Jó, ha tudjuk azonban, hogy bizonyos évelők virágzásuk után szinte teljesen visszahúzódnak (pl. az összes tavaszi hagymás virág, a kökörcsin, a nagy szívvirág, de még a haranglábak is ide sorolhatók) s így üres hely keletkezik utánuk az ágyásban, amelyet más, adott esetben egynyári virágokkal kell betöltenünk.
A legtöbb évelőt érdemes kora tavasszal vagy ősszel ültetni, lehetőleg még a konténereseket is, mivel ezzel segítjük elő, hogy a virágzási időszakba már megerősödve lépjenek. Olykor az évek során azt tapasztalhatjuk, hogy némileg csökken az évelőink virágzási kedve. Ekkor jön el az ideje, hogy az idők során nagyobb csoporttá fejlődött töveket kiássuk, és részekre szedve több helyre ültessük el azokat. Sok terjedő tövű évelő kifejezetten igényli, hogy 4-5 évente tőosztással ifjítsuk meg őket. Ezek közé sorolhatjuk például a füzérajkat, a jószagú cickafarkat, a japán szellőrózsát, a csinos gerlefejet, a sásliliomot, a kék nőszirmot és a menyecskeszemet is.
Az évelő dísznövények igazán változatos és egyben kitartó szereplői a kerteknek, amelyek megállják a helyüket, legyen szó akár talajtakarásról, sziklakertek, kerti tavak betelepítéséről, avagy előkertek feltűnő, figyelemkeltő ágyásainak kialakításáról.