Kerti Fokföldijácint

A Dél-Afrikából származó fokföldijácintok még mindig igazi különlegességnek számítanak a hazai kertészetek kínálatában, melynek legfőbb oka talán az, hogy ezek a színgazdag hagymás dísznövények a tél folyamán nőnek, ugyanakkor fagyérzékenyek. Eredeti környezetükben a tél csapadékos, hűvös, de majdhogynem fagymentes, a nyár pedig forró és nagyon száraz, éppen ezért a mi éghajlatunkon elsősorban csak cserepes növényként nevelve teremthetőek meg számukra a megfelelő körülmények. Bár a fokföldijácint nemzetségbe több mint 100 faj tartozik, nálunk elsősorban csak modern kertészeti hibridjeivel lehet találkozni, melyek nem csupán változékonyak és színpompásak, de jobb alkalmazkodó képességűek is, mint a fajtiszta egyedek. Az egyik ilyen újonnan megjelenő hibrid a 'Namakwa', melynek füzérvirágzata barnáslila végű, sárga virágtölcsérekből áll. A virágok kb. 25cm magas, látványosan pettyezett tőkocsányon nyílnak, melyet 2-3 szíjszerű tőlevél ölel körbe. Virágzása a tél második felére, kora tavaszra esik.

A 'Namakwa' viszonylag könnyen nevelhető fajta, feltéve, hogy képesek vagyunk megteremteni számára az ideális körülményeket. Hagyományos szobanövényként nem nevelhető, mivel a bimbóképzésnek nem kedvez a magas hőmérséklet. A hideg hónapok alatt sok fényre, ugyanakkor hűvös, de lehetőleg fagymentes klímára van szüksége, ezért leginkább fűtettlen télikertben, vagy éppen hűvös, fényes lépcsőházban, fedett verandán lesz csak igazán életképes. A virágzás elmúltával visszahúzódik a hagymájába, ilyenkor érdemes hagymáját felszedni és száraz, szellős helyen tárolni a következő ősz vagy tél eljöveteléig. A növekedési időszakban rendszeres öntözést igényel, a virágzást követően azonban fokozatosan fogjuk vissza a locsolást. Leggyakoribb kártevői a viaszos pajzstetvek, de időnként a levéltetvek is megtámadhatják.

Fiókhagymákkal, magvetéssel vagy levéldugványozással. Hagymáit úgy ültessük el, hogy tetejük kb. 2-3 cm-re legyen a felszíntől.