A liliomfafélék családjába tartozó magnólia különleges tavaszi szépség, melynek selymesen fénylő rügyei a kora tavasz első látványosságai közé tartoznak. Ezekből a duzzadó virágrügyekből rendszerint még a lombfakadást megelőzően, esetleg azzal egy időben nagyméretű, némelykor illatos tulipán vagy csészeformájú virágok fejlődnek.

Ezek a kisebb fák vagy nagyobb cserjék méretük miatt kisebb kertekbe is ideális választásnak bizonyulhatnak, bár a nagy kínálat miatt érdemes a különböző fajták és fajok tulajdonságait megismerni, mert lehetnek eltérések a magasságal, fagyérzékenységgel, a virágok nagyságával, illetve nem utolsó sorban a talaj iránti igényeikkel kapcsolatban.

Annyi azért általánosságban is elmondható, hogy a magnóliák kedvelik a napos vagy félárnyékos és az erős hideg szelektől védett fekvést, és csak a tápanyagban gazdag, jó vízelveztésű, üde talajban fejlődnek megfelelően. A száraz homokos talajt mindenképpen fel kell javítanunk szerves trágyával vagy levélkomposzttal az ületésük előtt.

A nagyobb termetű magnóliák úgy tűnhetnek, mintha többtörzsű kis fák lennének, így például az igen kedvelt nagyvirágú magnólia (Magnolia x soulangeana) is akár 3-5 méterre is megnőhet. Ez egy igen látványos hibrid eredetű faj, mely április közepén telis tele van kívűl rózsaszín, belül fehéres dekoratív virágokkal.

Vele ellentétben a csillagvirágú magnólia (Magnolia stellata) sokkal gracilisabb felépítésű, mely akár már március végétől hozhatja rendszerint fehér, csillag alakú elegáns virágait. Ez a kistermetű cserje sosem nő 3 méternél magasabbra, így kisebb előkertekbe is ideális választásnak bizonyulhat, s előnye az is, hogy a hazánkban elterjedtebb meszes talajt is tolerálja, akárcsak a kizárólag fehér virágokkal díszítő, magasabb termetű japán magnólia is.

A meglepően korán virágba boruló japán magnólia (Magnolia kobus) mindig szó szerint a lombfakadás előtt nyitja megannyi fehér virágát, melyek gyönyörű látványosságai lehetnek a koratavaszi kerteknek. Ez a különleges lombhullató cserje vagy már inkább kisebb fa a szárazabb talajviszonyokat is jobban viseli társainál, így hazánkban is viszonylag elterjedtnek számít. Magassága elérheti akár a tízmétert is, és kifejletten kúpos széles lombkoronával rendelkezik, ugyanakkor teljesen fagytűrő is, ami szintén megkönnyíti nevelését a hazai kertekben.