A színes nyári kert kialakításában nagy szerepük van azoknak a lágyszárú növényeknek, egynyáriaknak és évelőknek egyaránt, melyeket tavasszal közvetlenül szabadföldbe vethetünk, illetve azoknak is, melyek ősszel a magtokok felnyílása által könnyen után vetik magukat. Ezek a növények késő tavasztól, kora őszig díszíthetik az ágyásokat, s mivel nem kell üvegházban vagy a lakásban csíráztatnunk és előnevelnünk a palántáikat, viszonylag kevés munkával is dekoratív színfolttal gazdagíthatjuk általuk a kertünket. Ha olyan virágokra vágyunk, melyeket egyszer elültetve sok évig számíthatunk utódokra, akkor célszerű tavasszal azokat előnyben részesítenünk, melyek jó magszórók, s ez által állandó lakóivá válhatnak a kertnek.
Mivel a kétnyári virágok kivételével megannyi olyan kerti virág van, melynek magját tavasszal elvetve már a vetés évében bő virágzásban gyönyörködhetünk, érdemes idejében áttanulmányozni az áruházak polcait és katalógusait, hogy még időben a beszerezzük a megfelelő virágmagokat. A régi jól bevált fajták mellett bizonyára kedvet kapunk ahhoz is, hogy néhány új növény vetésével is megpróbálkozzunk, ezzel gazdagítva kertünk növényvilágát.
A magot elszóró növények is sok öröm forrásai lehetnek, hisz önmaguktól a megfelelő időben csíráznak, s ez által általában gyorsabban fejlődnek, mint amelyeket előre megtervezve igyekszünk elvetni, figyelembe véve az éppen az évi időjárás sajátosságait. Ráadásul e virágok némelyike tetszetős magtokkal is rendelkezik, gondoljunk csak a borzaskata, a kék szamárkenyér vagy a holdviola rusztikus, dekoratív termésére.
Bár egyesek kevésbé szeretik az itt is ott is felbukkanó magoncokat, van abban valami megnyugtató, hogy bizonyos növények évről-évre bőven elszórják a magjukat, s a következő évben minden különleges gondoskodás nélkül újra gyönyörködhetünk bennük. A körömvirág, a holdviola, a borzaskata, a csillagfürt, a porcsinrózsa vagy a kányaharangvirág például kifejezetten jó magszórók, de a kerti harangláb, a csodatölcsér vagy a kaliforniai kakukkmák is bőven után veti magát az ősz folyamán.
Ha azonban a növényeket meghatározott helyre szeretnénk ültetni vagy útját akarjuk állni, hogy egy növény túlságosan elterjedjen, jobb, ha ősszel néhány példányról magot szedünk, a többiről pedig még időben eltávolítjuk a magkezdeményeket. Legegyszerűbben tavaszi szabadföldi magvetéssel érhetjük el a kívánt eredményt, hisz például a kerti pillangóvirág, a csodatölcsér, a borzaskata, a kék búzavirág, a jégvirág vagy a kerti hajnalka magjait már április folyamán a végleges helyére vethetjük, melyek nagyobb csoportjai nyárra már, egy dús és beállt vegetáció képét mutatják, ami különösen akkor fontos, ha a cserjéink vagy évelőink még nem hoznak elegendő virágot. Jó tudnunk, hogy amíg egyes növények palántái jól tűrik az átültetést, addig a kaliforniai kakukkmák, a borzaskata, a sarkantyúvirág vagy a kerti harangláb töve nem szereti, ha bolygatják, ezért kikelés után már jobb, ha nem próbálkozzunk az átültetésükkel.
A magok elvetése a megfelelő időben, legyen az saját magunk által gyűjtött vagy vásárolt vetőmag igazán szívderítő feladat, melynek eredményeire, a kikelő kis magoncokra nap mint nap rácsodálkozhatunk, néhány hónap múltán pedig akár valódi virágtengerben is gyönyörködhetünk.