Hússzínű Vadgesztenye

A közeledő nyár egyik leglátványosabb előfutárai a különböző vadgesztenyék, melyek a legtöbb díszfát megszégyenítő virágpompával díszítik a kerteket, utcákat és közparkokat. Hazánkban elsősorban az Európában őshonos közönséges vadgesztenye (A. hippocastanum) termetes egyedeivel lehet találkozni, a vadgesztenye-aknázómoly kártevése miatt azonban egyre inkább előtérbe kerülnek az olyan ellenálló fajok és fajták, mint például az előbb említett közönséges vadgesztenye és az Észak-Amerikában őshonos vörös vadgesztenye (A. pavia) keresztezésének eredményeként létrejött hússzínű vagy pirosvirágú vadgesztenye.
Ez a hibrid eredetű faj legtöbb tulajdonságában a két szülő faj közötti átmenetnek tekinthető, a közönséges vadgesztenyéhez képest jóval alacsonyabb, virágai pedig nem fehérek vagy rózsásak, hanem kifejezetten sötét rózsaszínek, húspirosak. Ez a kerekded koronát fejlesztő lombhullató fa nagyméretű, tenyeresen összetett leveleket fejleszt, melyek 5, ritkábban 7 visszás hosszúkás-tojásdad, kétszeresen fűrészes szélű levélkéből állnak. Az önmagukban is látványos levelek fölött április végétől nyílnak a felálló virágbugák, melyek hossza elérheti a 20cm-t is. A virágokat időnként vörösesbarna termések követik, melyeket tüskés burok vesz körül, s melyek a szelídgesztenye (Castanea sativa) hasonló megjelenésű terméseivel szemben szaponintartalmuk miatt mérgezőek. Levelei az ősz folyamán időnként elszíneződnek, de többnyire nem látványosan.
Leggyakoribb fajtája az 1858-ben kinemesített, egy francia kertészről elnevezett 'Briotii', mely az alapfajnál sötétebb virágú, s mely 10m-nél ritkán nő magasabbra.

A hússzínű vadgesztenye igénytelen, viszonylag könnyen nevelhető díszfa, mely napos, félárnyékos fekvésben, bármilyen nem túl száraz talajban életképes. Idősebb korban eléggé szárazságtűrő, de tartós aszály esetén érdemes öntözni, mivel levelei megéghetnek a nyári kánikulában, vagy éppen szélnek kitett helyen. Bár a közönséges vadgesztenyéhez képest kisméretű, még így is elég nagy térigényű fának számít, ezért leginkább nagyobb kertekbe, esetleg utcafának érdemes ültetni, bár jó, ha figyelembe vesszük, hogy lehulló levelei és termései miatt környezete sok takarítást igényel. Idővel hosszú karógyökeret fejleszt, ezért rosszul viseli az átültetést. Betegségekkel és kártevőkkel szemben alapvetően ellenálló díszfa, de levélfoltosodás és lisztharmat előfordulhat.

Kertészeti fajtáit oltással szaporítják, de hibrid eredete ellenére magról is szaporítható. A magokat minél hamarabb el kell vetni, mert hamar elveszítik csíraképességüket.