Szúrós Ezüstfa

Kelet-Ázsiából származik ez a hazánkban kevéssé elterjedt örökzöld cserje, mely idővel akár 3-4m-es magasságot is elérhet. Bokros növekedésű, feltörő habitusú díszcserje, melynek hajtásait sűrűn borítják a sötét olajzöld, egyes fajták (pl. 'Maculata') esetén sárgatarka levelek. Hullámos szélű, gyakorta tüskés szélű levelei bőrneműek, ezüstösen pikkelyesek, s alsó felükön is világos színűek.
Az ősz vége felé nyíló krémfehér virágai nem kifejezetten látványosak, de annál illatosabbak, így bár az apró virágok megbújnak a buja levélzet alatt, átható illatuk már méterekről érezhető. A virágokat időnként pirosas, tojásdad alakú termések követik, melyek ugyan emberi fogyasztásra is alkalmasak, de csekély élvezeti értékkel rendelkeznek.

Napos helyen is szépen fejlődik, de leginkább félárnyékos helyre érdemes ültetni. Bármilyen átlagos kerti talajban életképes, feltéve, hogy az kellően jó vízelvezető képességű, mivel a pangó vizet nem tolerálja. Vaskos, molyhos fonákú levélzete miatt alapvetően szárazságtűrő növény, de fiatal korban és száraz időszakokban érdemes öntözni.
A szúrós ezüstfa kissé fagyérzékeny hazánkban, ezért olyan helyre kell ültetni, ahol védve van a hideg téli szelektől. Bár alapvetően örökzöld növény, keményebb teleken előfordulhat, hogy ledobja a leveleit. Metszésre a legalkalmasabb idő a tavasz folyamán adódik, ekkor távolítsuk el az elhalt és a beteg hajtásokat, s nyírjuk formára, ha szükségesnek látjuk. Sövényként ültetve tartsunk 45-60cm-es ültetési távolságot. Betegségek, kártevők ritkán okoznak problémát, ugyanakkor levélfoltosodás előfordulhat.

Félfás dugvánnyal a nyár folyamán.