A díszfüvek értékes szereplői a kerteknek, melyek iránt egyre nagyobb az érdeklődés, s melyeket már nemcsak szoliterként ültetnek, hanem vegyes virágágyak mozgalmasabbá tételére is gyakran alkalmaznak. Ezek a viszonylag könnyen nevelhető, laza habitusú évelők kecses lombozatukkal különösen jól mutatnak merev szárú, karakteres megjelenésű lágyszárúak között, amilyen például a kék iringó, a szamárkenyér, a kasvirág vagy a ricinus. A lágyan ringó selymes kalászok nagy tömegben ültetve érdekes ellenpontot képeznek a zömökebb, alacsonyabb növényekkel is, legyen az akár bársonyvirágok vagy pompás varjúhájak tömött csoportja, ezért az alacsonyabb növekedésű tollborzfű fajták kiválóan alkalmasak virágágyak lazítására, a monoton formák oldására.A nyár kezdetétől a díszfüvek már teljes pompájukat mutatják, nem egy közülük pedig télen is szép látványt nyújt, hisz a magasra törő bugák a dér és a hó által különösen vonzóvá válnak. Mivel ezek a változatos formájú, ugyanakkor leginkább a prérik kifakult színvilágát idéző növények jól idomulnak a környezetükhöz, kitűnően kombinálhatók harsány színű összeállításokkal is, így például szép kísérői lehetnek mirigyes őszirózsák élénk lila vagy ciklámenszínű csoportjainak, különösen ősszel, amikor megszínesedett lombjuk aranylóvá, enyhén bíborossá válik.

Kétségtelen, hogy ezek az igénytelen, mégis sokoldalú évelők színeikben nem versenyeznek a többi virággal a figyelemért, inkább az a szerepük, hogy kiegyensúlyozzák az összképet, nyugodt hátteret adjanak feltűnő társaiknak. A kerti fűfélék nélkülözhetetlen struktúra növények, melyek számtalan jó tulajdonságuk miatt egyre inkább részeivé válnak az igényes kerteknek. Sokoldalú felhasználhatóságukat mi sem mutatja jobban, mint az, hogy impozáns szoliterek ugyanúgy kikerülnek közülük, mint alacsony, párnát alkotó talajtakarók.

A buján növő, lenyűgöző méretű pampafű igazi szoliternövény, mely kiválóan mutat napos gyepszőnyegből kiemelkedve, akárcsak haragoszöld tűlevelűek előterében. A napsütésben selymesen ragyogó vajszínű, esetleg rózsaszínű tollas bugák páratlan látványosságai a kertnek még az őszi időszakban is. A deres csenkesz alacsony párnás bokrai azonban sokkal inkább talajtakaróként, vagy sziklakertek díszeként szerepelnek a kerti repertoárban. A csíkos levelű díszfüvek a szépség mellett, kétségtelenül a játékosságot és a könnyedség atmoszféráját teremtik meg maguk körül, legyen szó akár a zebrafűről, akár a hosszában mintás pántlikafű jellegzetes lombozatáról.

Akár egymagukban, akár csoportosan, akár talajtakaróként, akár térelválasztóként használjuk őket, a fűfélék nyártól télig kellemes látvánnyal szolgálnak, a nagyobb termetűek pedig akár a fásszárú növények szerepét is átvehetik a kisebb kertekben. Tavasszal kései kihajtásukkor jótékonyan eltakarhatják a visszahúzódó hagymások, vagy egyéb lágyszárúak, mint például a nagy szívvirág vagy a kerti harangláb helyét, hogy kora nyártól ívesen meghajló lombjukkal, kecses kalászaikkal eleganciát, finom hátteret, és utánozhatatlan bájt kölcsönözzenek a tájnak.