Borostyán

A borostyán smaragdzöld levéltengerének szépségét a tél kopársága emeli csak ki igazán, leginkább ilyenkor vesszük észre örökzöld fényes leveleit, amelyek akár a hó alól is kiragyognak, és amelyek kétségkívül az örök túlélést szimbolizálják. Ez az erőteljes kúszócserje rövid kapaszkodó gyökerei segítségével bárhová felkapaszkodik, ahol támasztékot talál magának, legyen az akár egy kőkerítés, egy kőfal, vagy akár egy fa, de függőleges felület híján a talajt is beterítheti talajtakaróként. A legelterjedtebbek az egyszerű, zöld színű fajták, de mivel igen kedvelt dísznövény, ezért számos változatát nemesítették ki, így van közöttük sárgászöld, sárga- és fehértarka levelű csakúgy, mint lila szárú, vagy éppen kifejezetten lassan növekedő változat is.
Érdekes tulajdonsága, hogy, ha már nem talál kúszásra alkalmas felületet, vagy elér egy bizonyos kort, akkor oldalhajtásokat hozva látványos sűrű örökzöld bokorrá fejlődik, mely minden ősszel virágba borul, télen pedig látványos sötétkék bogyótermést hoz, amelyek bár az ember számára mérgezőek, sok madár eledeleként szolgálnak. A kúszó hajtások levelei általában háromszögletűek, karéjosak, míg a virágos hajtásoké inkább rombusz vagy szív alakúak, és általában alig karéjozottak. Késő nyártól nyíló zöldessárga ernyős virágzatai tele vannak nektárral, s így sok méhet és más rovart vonzzanak maguk köré.
A beérett termésű, mélyzöld levelekkel teli borostyán ágak nem csak a kertben mutatósak, hanem látványos téli csokrok elemeként is használhatjuk azokat.

Talajjal szemben igénytelen, teljes mértékben árnyéktűrő évelő, különösen a zöld levelű fajták. Az ültetés utáni első évben lassan fejlődik, később azonban folyamatos visszavágásra lehet szüksége ahhoz, hogy kordában tartsuk a növekedését. Ha időről időre megmetszi az ember, akkor "örök" fiatalságot biztosít a növénynek.

A talajjal érintkező kapaszkodó gyökerek idővel normális gyökerekké fejlődnek, a jól fejlett gyökérzettel rendelkező részt pedig akár le is lehet választani az anyanövényről.