Édesburgonya

A trópusokról származó, a hajnalkák nemzetségébe tartozó fagyérzékeny lágyszárú dísznövény, melyet hazánkban többnyire egynyáriként nevelnek. A növény kertészeti változatai elsősorban mutatós levéldísznövények, ugyanakkor az alapfajt leginkább a krumpliéhoz hasonló nagy tápértékű ehető gumójáért termesztik szerte a világon. Az édesburgonya bokros növekedésű, változatos levélzettel rendelkező dísznövény, melynek dús habitusa jól érvényesül akár balkonládában, akár függő kosarakban is. Kifejezetten erőteljes növekedésű egynyári, melynek szívalakú vagy tenyeresen szeldelt leveleinek színe az élénk sárgászöldtől a mélybíboron át, a majdnem feketéig terjedhet, ezért jó kontrasztként szolgálhat élénk színű egynyáriak csoportjaival. Tipikus hajnalkaszerű, halványlila virágai aprók, de a mi éghajlatunkon ritkán találkozhatunk velük. Magassága kb. 25-40 cm.

Jó vízáteresztő képességű, átlagos kerti talajba ültessük napos vagy félárnyékos helyre. Vízigénye közepes, de legszebben akkor fejlődik, ha földjét folyamatosan nyirkosan tartjuk. Rövidebb ideig tartó aszályosabb időszakokat még képes átvészelni. Amennyiben át akarjuk teleltetni, gumóját még a fagyok előtt ássuk ki és tároljuk fagymentes, száraz helyen. Ugyanakkor a gumók gyakran nem hajtanak ki a tél elmúltával, ezért minden évben érdemes dugványokat is készíteni. Betegségekkel és kártevőkkel szemben viszonylag ellenálló növény, de gombás fertőzések időnként megtámadhatják a levélzetét.

Dugványozással, esetleg gumóinak osztásával a tavasz folyamán. A dugványokat akár vízben is gyökereztethetjük. Gumóit csak a tavaszi fagyok elmúltával ültessük ki.