Kínai Boróka

A boróka jól ismert díszcserje, mellyel igénytelensége miatt gyakorta találkozhatunk parkokban és egyéb közterületeken is. Ezek az igazán sokarcú dísznövények változó habitussal rendelkeznek, így nem ritka, hogy egyazon fajon belül léteznek talajtakaró fajták ugyanúgy, mint oszlopos növekedésű kultivárok. A kínai boróka sem kivétel ez alól, jóllehet kúpos növekedésű fajtái sokkal elterjedtebbek. Ez a Kelet-Ázsiából származó örökzöld dísznövény a természetes környezetében közepes termetű fává is cseperedhet, nálunk azonban többnyire megőrzi bokorszerű formáját. Mint sok más boróka, ez a faj is kétféle levélzettel rendelkezik, kezdetben tűszerűek, időskori levélzete azonban jellegzetesen pikkelyes. Aromás leveleinek színe lehet szürkés- vagy kékeszöld (pl. 'Blaauw', 'Blue Alps'), zöld (pl. 'Spartan', 'Keteleeri', 'Kaizuka') csakúgy, mint sárgászöld (pl. 'Aurea', 'Plumosa Aurea'), de tarka levelű változatok is léteznek (pl. 'Expansa Variegata', 'Variegata'). A kínai boróka kétlaki, így hím- és nőivarú egyedek egyaránt léteznek, utóbbiak bogyószerű hamvaskék tobozterméseket is fejlesztenek a sikeres megtermékenyítést követően.
A kínai boróka és a nehézszagú boróka (J. sabina) közötti hibridek (J. x pfitzeriana, korábban J. x media) is rendkívül elterjedtek, de ezek többnyire a nehézszagú boróka terülő habitusával rendelkeznek.

Melegkedvelő, fényigényes dísznövény, mely bármilyen átlagos, nem túlzottan kötött talajban könnyen nevelhető. Fiatal korban rendszeres öntözzük, később azonban könnyedén átvészeli a száraz időszakokat. Metszést legfeljebb alakítás céljából igényel, ráadásul a városi szennyezett levegőt is jól bírja. Almatermésűeket is veszélyeztető rozsdagomba időnként megtámadhatja, de a kínai boróka viszonylag ellenállónak számít.

Félfás dugványról.