Nehézszagú Boróka

Magyarországon nem őshonos, de Eurázsia szerte elterjedt örökzöld cserje a nehézszagú boróka, mely nevét erőteljes aromájú levélzetéről kapta. Alapfaja a 3-4m-es magasságot is elérheti, legtöbb kertészeti fajtája azonban kifejezetten törpe növekedésű, és inkább elterülő habitusú, mint felfelé törekvő. Ilyen elterülő fajta például a 'Tiszakürt', a 'Tamariscifolia', a 'Blaue Donau', vagy éppen a 'Variegata'. Pikkelylevelei fajtától függően lehetnek zöldek, kékeszöldek vagy krémfehér tarkák is. A nőivarú egyedek időnként kerekded, hamvas bevonatú, kékesfekete színű tobozterméseket is teremnek, de a nehézszagú borókát elsősorban sűrű, aromás levélzete miatt érdemes telepíteni (pl. mint talajtakarót). Rézsű betelepítésére is ideális növény.
A legtöbb fajta kb. 1-1,5m magasra nő, az alapfajt ritkán értékesítik.
Jó, ha tudjuk, hogy termései és levelei mérgezőek, érintésük egyeseknél bőrirritációt válthat ki.

Alapvetően szárazságtűrő cserje, mely jól bírja a szennyezett városi levegőt is. Némi árnyékot tolerál a nap folyamán, de kifejezetten fényigényes növény. A nehézszagú boróka mindenképpen jó vízáteresztő képességű talajt igényel, mivel a pangó vizet nem tolerálja. Metszeni nem szükséges, de viszonylag jól tolerálja az alakítást. Egyes gombás megbetegedések tű- és hajtáselhalást okozhatnak, de a népszerű fajták jelentős része elég jól ellenáll ezeknek. Ez a boróka fajt viszonylag kevéssé károsítja a boróka-tarkadíszbogár.

Félfás dugványról.