Tűzbab

Erőteljes növekedésű kúszónövény, amely eredeti élőhelyén Mexikóban és Guatemalában évelő, de a mérsékelt éghajlati övben egyéves kultúrában termesztik. A közép-amerikai őslakosok ma is áldozati növényként tartják számon, nem mellesleg pedig kitűnő kolibri csalogatónak számít, ezért vannak, akik kizárólag ezért ültetik a kertjükbe. Bár a babja főzve ehető, Európában, ahol a török hódoltság idején terjedt el, mégis inkább dísznövényként alkalmazzák. Feltűnő skarlátvörös pillangós virágaiért gyakran futtatják kerítésre, pergolára, ugyanis csavarodó szárával akár 5-6 m magasra is képes felfutni, ha van megfelelő támasztéka. Dús, szív alakú levélzete jól használható árnyékolóként, virágzása pedig júliustól egészen a fagyokig eltart. Nagyméretű virágai kifejezetten méhcsalogatók, és a piros mellett esetenként fehérek és kétszínűek is lehetnek. Hüvelye és magja nyersen mérgező hatású. Nem csak kertekbe, hanem balkonok erkélyládáiba is jó választás lehet dekoratív külseje és árnyékoló hatása miatt.

A tűzbab közepes fényigényű, melegigényes növény, ezért bár napos helyen fejlődik legszebben, félárnyékban is megél. Virágzása idején sok vizet igényel, ezért rendszeresen öntözni kell, különben hamar a petyhüdtség jelei mutatkoznak rajta. Tápdús, jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Betegségekre kevésbé hajlamos, mint az általánosan termesztett babfajták. Jó, ha nem termesztjük több éven át ugyanazon a helyen.

Magról könnyen szaporítható. Május elején vessük a végleges helyére, így a növények csak a késő tavaszi fagyok után kelnek ki. Egy fészekbe vagy nagyobb cserébe 3-4 magot tegyünk, kb. 4-5 cm mélyre.