Kétbibés Galagonya

Babonák és hiedelmek sokasága kapcsolódik a galagonyához, melyet bár a középkori Európában a betegségekkel és a halállal hoztak összefüggésbe, gyógynövényként is jól ismert volt. Az egyik legismertebb őshonos faj a kétbibés vagy cseregalagonya, mely idővel kisebb, 6-8 méter magas fácskává is cseperedhet. Ez a kissé kusza lombhullató cserje ideális sövénynövény, mivel a betolakodókat meghátrálásra késztetik a szürkésbarna hajtásokon fejlődő tövisek, jóllehet a cseregalagonya nem tartozik a legtüskésebb fajok közé.
Hazánkban elsősorban üde talajú lombhullató erdőkben fordul elő, de dísznövényként is igen népszerű, hiszen április-májusi virágzása kétségkívül látványos. Ebben az időszakban valósággal ellepik az ötszirmú, hófehér virágok, melyek a hasonló megjelenésű egybibés galagonyával (C. monogyna) szemben 2-3 bibével rendelkeznek. Bár az alapfaj is szép, léteznek teltvirágú és rózsaszín virágú fajtái is, utóbbiak azonban rendszerint hibridek az egybibés és a kétbibés galagonya között (pl. a 'Paul's Scarlet', vagy a 'Rosea Flore Pleno'). A virágokból időnként sötétvörös, ritkán sárga, kissé szögletes, de alapvetően kerekded termések fejlődnek, melyek a levelek lehullását követően is egy ideig megőrzik díszítőértéküket. Az egybibés galagonyához képest levelei meglehetősen kerekdedek, sekélyen szeldeltek.

A kétbibés galagonya könnyen nevelhető, de a talajjal szemben nem annyira toleráns, mint az egybibés galagonya. Kedveli a tápanyagdús, folyamatosan nyirkos talajt, valamint a napos, esetleg félárnyékos fekvést. Rendszeres metszéssel sövénynek is nevelhető. A legtöbb problémát a levélfoltosodás és a levéltetvek okozzák, de a rózsaféléket veszélyeztető tűzelhalásra is érdemes odafigyelni. A jó légáramlás biztosítása fontos a gombás betegségek elkerülése érdekében.

A kertészeti fajtákat többnyire nyári alvószemzéssel szaporítják. A magról nevelt példányok kb. 5-8 év elteltét követően hoznak termést.