Fatermetű Kövirózsacserje

A Kanári-szigetekről származó pozsgás félcserje, mely megjelenésében sokban hasonlít a hazánkban is télálló kövirózsa fajokra (Sempervivum spp.). Olykor a fás kövirózsacserje névvel is illetik ezt a csupasz, elágazó törzsű évelőt, melyet elsősorban különleges struktúrájáért és mutatós tőlevélrózsákba tömörülő leveleiért tartanak. Noha a zöld levelekkel díszítő alapváltozat önmagában is igen mutatós, a növénytartók szívét leginkább a bordó (pl. 'Atropurpureum'), illetve sötétbordó, szinte már fekete (pl. 'Zwartkop') fajták tudták igazán meghódítani. Az idősebb példányok időnként nagyméretű kúpos fürtvirágzatot is hoznak, mely számtalan apró, sárgászöld virágból áll. Hosszantartó virágzását követően a virágzó hajtás elszárad, melyet azonban új hajtásokkal pótol. Végső magassága elérheti akár az 1-1,5 métert is.

Fényigényes dísznövény, ezért a nyár folyamán legjobb, ha a szabadban tartjuk. Átlagos, de jó vízáteresztő képességű talajba ültessük, s a növekedési időszakban rendszeresen öntözzük. A nyári pihenőidőszak során csak elvétve adjunk neki vizet. A bordó levelű változatok fényes helyen válnak csak igazán élénkké, ezért a téli fényhiányos időszakban leveleik gyakran kizöldülnek. Ha túlzottan meleg helyiségben tartjuk a tél folyamán, akkor a növény megnyúlhat, ezért legjobb, ha hűvös, kb. 5-10°C-os helyen teleltetjük, s ilyenkor az öntözést is mérsékeljük. Időnként megtámadhatják a viaszos pajzstetvek és a levéltetvek.

Magvetéssel 19-24°C-on a tavasz folyamán, illetve hajtásdugványozással. A meggyökeresedésig tartsuk a dugványok földjét enyhén nyirkosan.