Keskenylevelű Ezüstfa

A keskenylevelű ezüstfa egy Nyugat- és Közép-Ázsiából származó nagyobb cserje, esetleg kistermetű, kb. 8-10m magas fa, mely egyike hazánk legelterjedtebb özönnövényeinek. Ez az a növény, amelyet az emberek többnyire olajfaként ismernek Magyarországon, a valódi olajfa (Olea europaea) azonban egy, a mediterrán térségben őshonos örökzöld fa, mely hazánkban kevés helyen él meg a szabadban. A keskenylevelű ezüstfát egykor előszeretettel ültették, mivel ideális szélfogó, ráadásul remek méhlegelő, erőteljes terjedése miatt azonban kiszorítja az őshonos flóra elemeit. Ez a cserje könnyen felismerhető a göcsörtös, időnként tüskés ágrendszeren csüngő keskeny, érdes tapintású levelekről, melyek a pikkelyszőröktől ezüstösen fehérek, különösen a fonáki oldalon. A bókoló, fűzszerű levélzet miatt olajfűzként is ismeretes ez a növény, jóllehet nem áll rokonságban a valódi füzekkel (Salix spp.). Késő tavasszal a levélhónaljakban nyílnak apró, sárga virágai, melyek bár nem rendelkeznek különösebb díszítőértékkel, erőteljes illatuk miatt mégis kedveltek. A virágokat őszre beérő tojásdad termések követik, melyek nem csupán a madarak számára jelentenek táplálékot, de az ember számára is ehetőek. A barnás színezetű, lisztes textúrájú, fanyar ízű termésekből lekvár vagy gyümölcskocsonya készíthető.

Bármilyen nem túlzottan árnyékos helyen életképes, akár olyan helyeken is, ahol száraz és szegényes a talaj, vagy éppen magas a talajvíz. Erőteljes terjedéséhez hozzájárul gyors növekedése és viszonylag hosszú élettartama is. A keskenylevelű ezüstfa jól tolerálja a nyári hőséget, a mészben gazdag talajt és az erősebb szeleket is. A kertben gondoskodást gyakorlatilag nem igényel. Levélfoltosodás időnként előfordulhat, de többnyire problémamentes cserje.

Sarjakról is szaporodik, de terjeszkedése elsősorban magról történik. Dugványai lassan gyökeresednek. A magról nevelt egyedek kb. 3 éves koruktól hoznak virágot és termést.