Évelő Őszirózsa

A kevés ősszel virágzó évelőnk egyike, ez a falusi kertekben is nagyon népszerű virág. Az őszirózsa a nyár második felétől ad változatos színű virágdíszt, így tehát könnyedén kitölthetjük vele az ágyásnak azon üres foltjait, amelyek a korán elvirágzó növények helyén maradnak. Magasságát tekintve a különböző fajták egészen eltérő képet mutatnak. A törpe fajták alig haladják meg a 20 cm-t, míg például a mirigyes őszirózsa bokrai, az 1 m-es magasságot is meghaladják. Az évelő őszirózsa bokros növekedésű, felálló szárú dísznövény, szórt állású, tagolatlan levelekkel, jellegzetes fészekvirágzattal. A mirigyes őszirózsa (Aster novae-angliae) érdes szőrös tapintású, virágai kisebbek (2-5 cm) az alacsonyabb fajtájúaknál, s dúsan ágas virágzatban állnak. Szereti a nyirkos talajt, ezért dús virágzására csak rendszeres öntözés mellett számíthatunk. Az alacsonyabb fajtákat bátran ültethetjük sziklakertekbe, de jól mutatnak szegélyként is, a közepes termetű fajok virágai pedig vágott virágnak is kiválóan alkalmasak.

Viszonylag igénytelen növény, amely laza, jó minőségű talajt, napos fekvést igényel. Ha szellős, napos helyre ültetjük, akkor a lisztharmat nem támadja meg. Az elöregedett töveket időnként érdemes szétválasztani és a kert más részére ültetni, így még sokáig gyönyörködhetünk a szépségükben.

Tőosztással, vagy tavasszal magvetéssel. Mivel az őszirózsa magjai igen aprók, ezért, ha némi homokkal keverjük, akkor egyenletesebben tudjuk elszórni őket. A magokat ne takarjuk be teljesen földdel, mert a csírázáshoz fényre van szükségük.