Közönséges Nyíllevél

Közép- és Dél-Amerika trópusi esőerdői jelentik az otthont a nyíllevél számára, mely nevét fiatalkori leveleinek nyílszerű formájáról kapta, jóllehet idősebb levelei összetetté válnak. A természetben ez a kúszónövény akár 4m magasra is felkapaszkodhat, a mi éghajlatunkon azonban csak szobanövényként nevelhető, s ilyen körülmények között ritkán nő 1,5-nél magasabbra.
Számos fajtája és hibridje létezik, melyek változatos színvilágot és mintázatot mutatnak fel, leggyakoribb fajtája azonban a hibrid eredetű 'White Butterfly', melynek almazöld leveleit világos erezet tarkít. Szintén népszerű kultivár a krémfehér tarka 'Albo-Variegatum'. A nyíllevél időnként a kontyvirágfélékre jellemző torzsavirágzatot fejleszt, mely nem kifejezetten látványos, de szobanövényként nem is szokott virágozni. Nem minden fajtája kúszik. Jó, ha tudjuk, hogy a növény minden része enyhén mérgező!

Melegigényes szobanövény, melynek leveleit könnyen megégeti a napsütés, ezért olyan helyre kell tenni, ahol kap ugyan fényt, de védve van a közvetlen napsütéssel szemben. Jó vízáteresztő földbe ültessük, s a növekedési időszakban rendszeres öntözéssel gondoskodjunk róla, hogy földje folyamatosan nyirkos legyen. Ősz végétől kora tavaszig némileg csökkentsük az öntözést, s ilyenkor tápoldatot se használjunk. Jó, ha tudjuk, hogy a nyíllevél igényli a magas páratartalmat, ezért cserepét tegyük nedves kavicsokkal teli tálcára, oly módon, hogy a cserép ne érjen a vízbe. Télen se tegyük ki 10°C-nál alacsonyabb hőmérsékletnek. Kártevők viszonylag ritkán károsítják, de a viaszos pajzstetvekre és a takácsatkákra érdemes odafigyelni.

Dugványozással könnyen szaporítható.