Kései Végzetfa

(Clerodendrum trichotomum var. fargesii)

A Föld melegebb éghajlatú területeinek jellegzetes dísznövényei a végzetfák, mely nemzetség elnevezése a görög kleros (végzet, sors) és dendron (fa) szavakból tevődik össze. Noha eme nemzetségnek legtöbb faja csak szobanövényként nevelhető a mi éghajlatunkon, a Délkelet-Ázsiából származó kései végzetfa a mi zord teleinket is képes átvészelni a kert egy védett szegletében. Ez a kései virágzású nagyobb cserje vagy kisebb termetű fa a nyár második felétől az ősz elejéig hozza hosszúporzós, csillag alakú, fehér virágait, melyek kellemes illatot árasztanak. Ez a lombhullató cserje igazi szépségét azonban az ősz folyamán mutatja meg, amikor is élénkszínű, mutatós termései színt lopnak az addigra már némileg kifakult kertbe. Metálkék, bogyós termései, valamint csillagot formáló, bíborra színeződő csészelevelei rendkívül drámai hatással ruházzák fel ezt a dísznövényt. Megfelelő metszéssel fának is nevelhetjük. Végső magassága akár az 5-6 métert is elérheti.

Gondozása

Kevés gondoskodást igénylő cserje, mely napos, félárnyékos fekvést, valamint tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű, savas vagy semleges kémhatású talajt igényel. Vízigénye közepes, fiatal korban rendszeres öntözésre van szüksége. A téli hideg szelektől védett helyre ültessük, s a tél folyamán takarással védjük az erősebb fagyoktól. Tél végi metszés során távolítsuk el az elhalt, illetve beteg ágakat. A betegségekkel és a kártevőkkel szemben viszonylag ellenálló.