Rózsás Ernyősliliom

Az amarilliszfélék családjába tartozó különleges szépségű dísznövény, amely egyike a legrégebbi és azóta is legkedveltebb ernyősliliom hibrideknek. Először angol növénytermesztők hozták létre még a 19. században Dél-Afrikából származó ernyősliliom fajok - a C. bulbispermum és a C. moorei - keresztezésével, s hamar kiderült, hogy ezen utód több szempontból is felülmúlja szülőfajait. Legelőnyösebb tulajdonsága vélhetően a megnövekedett fagytűrő képessége, amelynek köszönhetően ez a hagymás dísznövény akár hazánkban is átteleltető a szabadban, feltéve, hogy megfelelően védett helyre ültetjük.
Maga a növény meglehetősen termetes, így magassága akár az 1m-t is meghaladhatja, s nyár közepi virágzása során a magasba nyúló szárán viszonylag nagy számban nyílnak liliomra vagy amarilliszre emlékeztető virágai. Mutatós, trombita alakú virágai illatosak, nagyméretűek, s léteznek rózsaszín, illetve fehér változatok egyaránt. A fehér virágú változatok azonban jellemzően nagyobb virágokat hoznak. Finoman ívelő sásszerű levélzete örökzöld, azonban fagynak kitett helyen visszahúzódik. Jó, ha tudjuk, hogy a növény minden része mérgező anyagokat tartalmaz!

A rózsás ernyősliliom napos, félárnyékos helyet, valamint jó vízáteresztő képességű, humuszban gazdag talajt igényel. Vízigénye közepes, földjét a növekedési időszakban tartsuk folyamatosan kissé nyirkosan. Noha mérsékelten fagytűrő, rosszul viseli a hosszantartó fagyokat, illetve a téli nagymértékű csapadékot, ezért mindenképpen teleltetést igényel. Mivel nem szereti, ha bolygatják, ezért érdemes nagyméretű cserépbe ültetni, amelyet a tél közeledtével világos, hűvös, de fagymentes helyen tarthatunk a tél folyamán. Ha úgy döntünk, hogy kint tartjuk a tél folyamán is, akkor mindenképp védett fekvésbe ültessük, a hideg hónapokban pedig takarással védjük a tövét. A betegségekkel és a kártevőkkel szemben viszonylag ellenálló dísznövény.

Fiókhagymák leválasztásával. Hagymáit úgy ültessük el, hogy nyakuk a földfelszín felett legyen.