Szürkés Imola

A szürkés vagy hártyásfészkű imola egy, a Kaukázusból és Iránból származó lágy szárú évelő, mely közeli rokonságban áll a gabonatáblák mentén egykor gyakorta felbukkanó kék búzavirággal (Centaurea cyanus). Az imolának ez a faja közepes termetű, legfeljebb 70-80cm magasra nő, ugyanakkor bokros habitusa miatt szép dísze a késő tavaszi, kora nyári kertnek, ekkor hozza ugyanis hasított szirmokból álló, jellegzetes fészkes virágzatait. Virágainak színe a halvány rózsaszíntől a sötétmagentáig terjed, de a pillangócsalogató virágzatok mellett a növény szeldelt levélzete is igen mutatós.

Könnyen nevelhető bármilyen nem túl száraz, átlagos talajban, az egyetlen igazán lényeges szempont a talaj vízelvezető képessége. Kötött talajban gyökerei rothadásnak indulnak, ezért ilyen körülmények között érdemes homokkal javítani a talaj vízáteresztő képességét. Vízigénye közepes, de a jól meggyökeresedett példányok a szárazságot is jól tolerálják. Félárnyékos helyre is ültethetjük, de napos helyen szárai kevésbé borulékonyak. Elvirágzás után a szárakat vágjuk vissza. Kártevők ritkán károsítják, ugyanakkor hajlamos a lisztharmatra.

Tőosztással a tavasz vagy az ősz folyamán, illetve magvetéssel. A magokat takarjuk be, mivel sötétségre van szükségük a csírázáshoz.