Havasi Eukaliptusz

Az Ausztráliától délre fekvő Tasmania szigete az otthona ennek a különleges örökzöld díszfának, mely természetes környezetében meghaladhatja a 30m-es magasságot is. Karakteres megjelenése elsősorban hamvas borítású, kerekded leveleinek köszönhető, mely tulajdonképpen a növény fiatalkori levélzete, mivel szürkéskék levelei az idősebb példányok esetén hosszúkássá válnak, s hamvas bevonatukat elveszítve zöldebb árnyalatot vesznek fel. Az Eucalyptus gunnii egyike a leginkább fagytűrő eukaliptusz fajoknak, ezért védett fekvésben, téli takarással hazánkban is képes áttelelni a szabadban az ország enyhébb telű vidékein, de a hidegebb országrészekben elsősorban csak konténeres növényként tartható. Az idősebb példányok a nyár folyamán fehéres, hosszúporzós virágzatokat hoznak, de ezek nem rendelkeznek különösebb díszítőértékkel.

A havasi eukaliptusz fényigényes növény, ezért kiültetve napos vagy félárnyékos fekvés javasolt számára. A szélsőséges talajkörülményeket nem tolerálja, ezért amennyiben a talaj túlzottan kötött, esetleg túlzottan meszes, akkor ültetés előtt fel kell javítani a talajt. Kedveli az üde, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű, savas kémhatású talajt. Vízigénye közepes, rendszeres öntözést igényel, különösen a kiültetést követő néhány évben. Az Eucalyptus gunnii eléggé jól bírja a hazai teleket, hiszen kb. -16°C-ig viszonylag sértetlenül képes átvészelni a hideget, de rövidebb ideig a -20°C sem feltétlenül végzetes. Ha kiültetjük, mindenképpen kerüljük a téli hideg szelek járta helyeket, s a tél folyamán takarással védjük a növényt, különösen tövét. Tavasszal a fagykárt szenvedett hajtásokat vágjuk vissza.

Magvetéssel.