Virágos Kőris

A három európai kőris faj egyike a virágos vagy mannakőris (Fraxinus ornus), mely elsősorban Dél-Európában és Kis-Ázsiában jellemző, de hazánkban is előfordul. Viszonylag kis termetű fa, mely ritkán haladja meg a 15 méteres magasságot, ugyanakkor terjedelmes lombkoronát fejleszt. Fáját ritkán használják, ugyanakkor Olaszországban, elsősorban Szicíliában ma is termesztik, mivel kérgét felsértve krémfehér, latexszerű, édes folyadékot ereszt, melynek közismert neve manna. A virágos kőris igazán szép fa, mely egész évben mutatós páratlanul szárnyasan összetett levelei és dús lombkoronája miatt, igazi szépségét azonban a tavasz folyamán, április-májusban nyeri el, amikor termetes bugavirágzatok lepik el a fát. Krém fehér virágokból áll bugavirágzatai nem csak méretesek, hanem illatosak is. A virágos kőris kétlaki, így hímivarú és nőivarú egyedek egyaránt léteznek. Kedvelt változata a jellegzetesen gömbös koronát fejlesztő, hazai nemesítésű 'Mecsek'.

Meleg- és tápanyagigényes fa, mely viszonylag jól tolerálja a szárazságot és a szennyezett városi levegőt. Mindenképpen jó vízáteresztő képességű talajba ültessük, mert bár kedveli, ha földjét folyamatosan nyirkosan tartjuk, a pangó vizet rosszul viseli. A virágos kőris hazánkban télálló, de mediterrán származásánál fogva a fiatal hajtások károsulhatnak a kései fagyok miatt, s így érdemes védett, a téli hideg szelektől mentes helyre ültetnünk. Viszonylag sok kártevő károsíthatja, ráadásul gombás megbetegedések (pl. levélfoltosodás, lisztharmat, levélrozsda) is veszélyeztetik. A néhány év alatt a fa pusztulását okozó smaragd kőris kéregrontó még szerencsére nem jutott el hazánkba.

Magvetéssel és oltással szaporítják.