Kínai Mamutfenyő

A kínai mamutfenyő földünk egyik legősibb növénye, melyre az élő kövület kifejezés meglehetősen találó, hiszen a természetben ez a növény mára már olyan ritkán fordul elő, hogy létezéséről először csak fosszíliák tanúskodtak, míg élő példányaira csak az 1940-es években bukkantak rá. Egykor az egész északi mérsékelt övben elterjedt volt, mára azonban már csak Kínában fordul elő, dísznövényként ugyanakkor szerte a világon ültetik. A kínai mamutfenyő egy gyors növekedésű, 20-30m magas lombhullató fa, mely kúpos formája ellenére is viszonylag nagy térigényű. Sok tűlevelű növénnyel ellentétben a kínai mamutfenyő levelei nem rendelkeznek fehéres viaszos borítással, így a növekedési időszakban kifejezetten harsányzöldek maradnak, ráadásul az őszi időszakban az egész fa rozsdabarna színezetet kap. Lágy tapintású levélzete mellett vörösesbarna törzse is kifejezetten mutatós, mely az alsó felén bordásan kiszélesedik a korral.

A kínai mamutfenyő napos fekvést, valamint folyamatosan nyirkos, de lehetőleg jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később azonban elviseli a rövidebb száraz időszakokat is. Ez a díszfa teljesen télálló hazánkban, így még keményebb teleken se szokott károsodni. Metszést az elhalt és beteg hajtások eltávolításán felül nem igényel, ráadásul a betegségekkel és a kártevőkkel szemben is ellenálló.

Magvetéssel és dugványozással egyaránt szaporítható.