Tengerparti Vászonliliom

(Phormium tenax)

A hazai kertekben még kuriózumnak számít ez az örökzöld évelő, melyet számtalan névvel illetnek a magyar nyelvben: vászonfű, új-zélandi-liliom, új-zélandi-len, új-zélandi-kender, mely nevek elsősorban származási helyére (Új-Zéland), valamint lenhez hasonló gazdasági felhasználására utalnak. Ez a hazánkban kissé fagyérzékeny évelő, hosszú, kard alakú leveleket fejleszt, melyek fajtától függően lehetnek bronzosak vagy csíkosak is. Ezt a növényt elsősorban csak örökzöld levélzete miatt érdemes ültetni, mivel bár magasba törő vöröses virágbugái látványosak, a mi éghajlatunkon csak elvétve virágzik. Levélzete az 1m-es magasságot is elérheti.
A kertészetekben kapható fajták egy része valójában hibrid eredetű.

Gondozása

A tengerparti vászonliliom hazánkban védett, a téli hideg szelektől mentes helyet, valamint napos, félárnyékos fekvést igényel. Földje legyen jó vízáteresztő képességű, a talaj tápanyagtartalmára és kémhatására kevéssé érzékeny. Vízigénye közepes, az idősebb példányok jól bírják a szárazságot, de fiatal korban rendszeres öntözést igényelhet. Kiültetésével leginkább csak az ország melegebb részein érdemes megpróbálkozni, mindenhol máshol a konténeres nevelést kell előnyben részesíteni. A konténerben nevelt növényeket az első fagyok előtt vigyük hűvös, világos, de alapvetően fagymentes helyre. A szabadban teleltetett egyedek levélzete a tél folyamán is megmarad, de erősebb fagyok következtében jelentősen károsodhat, vagy akár teljesen vissza is halhat a földbe. Az elhalt leveleket hagyjuk meg a tél alatt, s csak a tavasz folyamán távolítsuk el azokat. Érdemes odafigyelni a viaszos pajzstetvekre, a meztelencsigákra, valamint a levélfoltosodásra.