Kislevelű Hóbogyó

Minden kertben előfordulnak nehezen betelepíthető részek, legyen szó lombhullató fák alatti árnyas területekről, vagy éppen meredek rézsűkről. A loncfélék családjába tartozó hóbogyók szívós cserjék, melyek jól alkalmazkodnak a kevéssé ideális körülményekhez is. A kislevelű hóbogyó (S. x chenaultii) egy hibrid eredetű faj, mely gyorsan terjed, de 1m-nél ritkán nő magasabbra, így elsősorban talajtakarónak ültetik. Gracilis, ívesen meghajló hajtásain átellenesen álló, kicsiny ovális levelek fejlődnek, melyek között a nyár végén apró, jelentéktelen virágok nyílnak. A virágokat időnként sötét rózsaszín bogyós termések követik, melyek a fénytől elzárt oldalon sok esetben fehéresen foltosak maradnak, innen ered másik elnevezése, a pettyes hóbogyó név is. Az elterjedtebb fehér hóbogyóhoz képest termései kicsik, ritkásabbak, így leginkább csak terméseinek színe az, ami különlegessé teszi. Leggyakoribb fajtája a 'Hancock'. Jó, ha tudjuk, hogy termései enyhén mérgezőek.

Mélyárnyékon kívül bármilyen fekvésben szépen fejlődik, ráadásul a városi légszennyezést is jól tolerálja. Kedveli a tápanyagdús, folyamatosan kissé nyirkos talajt, de bármilyen nem túlzottan száraz vagy kötött talajban életképes. A kislevelű hóbogyó ellenállóbb a lisztharmattal szemben, mint más hóbogyó fajok, ráadásul kártevők se szokták károsítani. Metszést az elhalt vagy sérült hajtások eltávolításán felül nem igényel.

A sarjhajtások leválasztásával, esetleg dugványozással.