Bunkós Hagyma

Hazánkban is őshonos ez a hagymás évelő, mely egyike a leggyakrabban termesztett díszhagyma fajoknak. A tavasz folyamán hosszú, vékony, félig üreges, szürkészöld színezetű leveleket fejleszt, melyek sásszerűen visszahajolnak a földre. Ez egy viszonylag kései virágzású hagyma faj, mely júniustól akár augusztusig is hozza a gracilis szárak tetején ringatózó gömbös, kissé megnyúlt virágzatait. A megannyi apró virágból álló virágzatok színe többnyire sötétbíbor, de sötét rózsaszín és fehér változatok is előfordulnak. Virágai nem illatosak, de a levelek és a hagymák erőteljesebb dörzsölésre, felsértésre jellegzetes, hagymaszerű illatot árasztanak. Bár a növény minden része ehető, ezt a fajt elsősorban díszértéke miatt ültetik. Feltörő szárainak hossza elérheti a 80cm-it is, de kevésbé ideális körülmények között fele ilyen magas is lehet. A bunkós hagyma remekül mutat napos sziklakertben csakúgy, mint szabadabb stílusú kertrészekben. Habitusánál fogva leginkább nagyobb csoportokban ültetve érvényesül. Vágott és szárazvirágnak is ideális. Jó, ha tudjuk, hogy a természetben előforduló példányok védettséget élveznek hazánkban.

Napfényigényes növény, mely termékeny talajban fejlődik legszebben. Fontos, hogy a talaj könnyen elvezesse a felesleges vízmennyiséget, ezért ha kötött a talaj, akkor lazítsuk azt fel homok és kavicszúzalék hozzáadásával. Vízigénye közepes, a növekedési időszakban tartsuk földjét folyamatosan kissé nyirkosan, a levelek visszahúzódását követően azonban kevesebb vizet igényel. Többnyire problémamentes növény.

A hagymák szétosztásával, valamint őszi magvetéssel. Hagymáit mérettől függően 7-12cm mélyre ültessük.