Norfolk-szigeti Araukária

A szobafenyő, ez a meglehetősen elterjedt szobanövény eredetileg Ausztrália és Új-Zéland térségében őshonos, ahol hosszú évek során akár 55-60m-es, ritkás ágrendszerű fává fejlődik. Ez az egyenes törzsű, fiatalabb korában meglehetősen szabályos formájú fa tulajdonképpen norfolk-szigeti araukária vagy fenyő néven ismert, de hasonló megjelenése ellenére valójában nem a fenyőfélék családjába tartozik. A növény tűlevelei fiatalon világoszöldek, lágy tapintásúak, ágai mereven felfelé törnek. A szobában tartott példányok a számukra kedvező körülmények között akár 2-2,5 m magasra is megnőhetnek, de mivel ez egy lassan növő növény, ez akár 10 évbe is beletelhet. Az üde zöld, egészséges szobafenyők a lakás kedvelt díszei, de nevelésük nem egyszerű feladat, mivel ez a különleges díszfa nem bírja a téli időszak száraz, esetleg túlfűtött levegőjét. Mivel a kifejlett növény vízszintes ágrendszerével elég sok helyet foglal, ezt is figyelembe kell vennünk az elhelyezésnél.

Mivel az erős, tűző napot szobanövényként nem kedveli, inkább keleti vagy északi ablak előtt helyezzük el. Fontos számára a jó vízáteresztő képességű, enyhén savas kémhatású talaj, valamint a télen is viszonylag hűvös, de állandó hőmérséklet. Mivel a száraz levegő nem tesz jót neki, időről időre permetezzük lágy vízzel a lombját, vagy a cserepét állítsuk kavicsos tálkára. Rendszeres, de mértékletes öntözést igényel, ezért két önözés között hagyjuk kissé kiszáradni a földjét. A nyári időszakban kitehetjük a szabadba, de csak félárnyékos, széltől védett helyre. A száraz levegőtől vagy a hőségtől felkopaszodott, elszáradt ágait érdemesebb róla lemetszeni. Kártevőkre, betegségekre kevéssé érzékeny. Minden harmadik évben ültessük át egy számmal nagyobb cserépbe.

Többnyire magvetéssel szaporítják, mivel szimmetrikus növényt csak a csúcs dugványozásával lehet elérni, az oldalhajtások esetén nem. A magokat ültetés előtt 2 napra áztassuk vízbe, ezt követően pedig 10-15 napig hidegkezeljük hűtőben.